Jacques Louis David Párizsban született 1748. augusztus 30-án. F. Boucher tanítványa volt, 1774-90-ig a Prix de Rome nyerteseként Itáliában tartózkodott. A francia forradalom híve, a Konvent tagja, majd Napóleon udvari festője volt. A császár bukása után haláláig Brüsszelben élt száműzetésben, ottani tanári működése jelentős. A forradalmi polgárság világszemléletének megfelelő klasszicista festészet első megfogalmazója és művelője volt. Leghíresebb műve A Horatiusok esküje című festménye, amelyen a római köztársaság tiszta és férfias erkölcseit állította eszményképül. Ismert képe A labdaházi eskü, A szabin nők elrablása, valamint hatalmas ábrázolása, a Napóleon koronázása. Több portrét is festett.