Davis-ben (Kalifornia) meghal Theodosius Dobzhansky orosz származású amerikai orvos, genetikus, evolúciókutató. Matematikatanár fia volt, a kijevi egyetemen tanult. Tanulmányai befejeztével az egyetemen oktatott, majd 1924-ben Leningrádba (Szentpétervárra) költözött. 1927-ben Rockefeller-ösztöndíjjal a New York-i Columbia Egyetemre került, majd a pasadenai műszaki egyetemen oktató lett, s ezért az Egyesült Államokban maradt. 1940-ben már a zoológia professzoraként tért vissza a Columbia Egyetemre, ahol 1962-ig maradt, később a Rockefeller Intézetben dolgozott. Már nyugdíjasként, 1971-től a davosi California Egyetemen működött. A biológusok 1920-35 között egy új elméletben egyesítették a darwini evolúcióelméletet és a mendeli genetikát. Dobzhansky csaknem kezdettől részt vett e munkában, könyve, a Genetika és a fajok eredete (1937) a téma első nagyszabású összefoglalása. A muslincák populációit vizsgálva, nagyfokú változatosságot talált. Azt is bebizonyította, hogy egy-egy csoportjukon belül bizonyos gének gyakorisága az évszakoknak megfelelően szabályosan váltakozik. E gyors változások nagy különbséget eredményeznek a különböző éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodásban. Más kísérletei azt mutatták, hogy a kevert genetikai összetételű muslincák fennmaradási és szaporodási képessége jobb a tiszta típusoknál. Dobzhansky elmélete szerint a környezeti változásokra a genetikai rendszer igen gyorsan képes reagálni, mivel a számtalan genotípus közt sok van, amely már alkalmazkodott az új viszonyokhoz. Másik fontos kutatási területe a fajok változása volt: kimutatta, hogy nemcsak egyes jellegzetességek változnak meg, de a faj is kettészakadhat. Humángenetikai munkásságának eredménye A fejlődő ember (1962) című könyve, amely az antropológiára hatott maradandóan. Elméleti munkássága mellett számos faj példányait gyűjtötte be egész Amerikában, és más kontinenseken is. Nagysága abban rejlett, hogy a szakirodalom óriási mennyiségű adatát szintetizálni tudta és témájáról széles, átfogó képet alkotott.