Sir Victor Sawdon Pritchett esszéíró, kritikus, a novellaírás mestere Ipswichben látta meg a napvilágot. 1916-tól Londonban, 1920-tól 1922-ig pedig Párizsban bolti eladóként, kereskedelmi utazóként, majd a Christian Science Monitor tudósítójaként dolgozott. A lap megbízásából először az írországi zavargásokról, majd a spanyolországi helyzetről tudósított. Évekig Spanyolországban élt, ami nagy hatással volt műveltségére és érdeklődési körének kialakulására is. Folyékonyan megtanult franciául, majd spanyolul és németül is. Első útikönyvét, a Menetelő Spanyolországot 1908-ban jelentette meg, első novelláskötete, A spanyol szűz 1930-ban látott napvilágot. A New Statesman című angol lapnak 1928-tól alkalmi, 1938-tól pedig rendes munkatársa lett, majd 1944-46-ig ő töltötte be a főszerkesztői tisztet. Regény- és novellaírói tevékenysége mellett sikeres kritikai esszéket közölt a New Statesman-ben és a New York Review Book-ban. Gyakran meghívták előadónak angol és amerikai egyetemekre. Több egyetem avatta díszdoktorává. 1974-76 között a Nemzetközi Pen Club elnöke volt. Írásait reális környezetábrázolás, vázlatos, de határozott alakrajz jellemzi. Éles szemmel, de iróniával vegyes szimpátiával írt az angol középosztály alsó rétegeiről, főleg az egyszerű vidéki kisemberekről. Munkásságát több magas kitüntetéssel jutalmazták. A lovagi cím mellett megkapta a Brit Birodalmi Érdemrend parancsnoki fokozatát, valamint a Becsületrendet is. 1997. március 21-én halt meg az angol fővárosban.