Jane Austen steventon-i lelkészcsaládból származott. Első regényét, az Elinor és Marianne-t 1795-ben írta, s 1811-ben ez a szöveg jelent meg Értelem és érzelem címen. Igazi népszerűséget és sikert második regénye, a Büszkeség és balítélet (1813) hozott számára. Műveiben a vidéki felső középosztály életét ábrázolja. Művészete lélektani realizmusában már a Viktória-kor regényirodalma felé mutat. Írói technikájában miniaturistának vallotta magát, apró részletességgel ábrázolta hőseit és környezetüket. Formailag a jól épített, tömör szerkezet, humoros-ironikus jellemábrázolás, elegánsan könnyed, hajlékony stílus jellemzi regényeit. Fogadtatásuk meglehetősen ellentmondásos volt. Az olvasók és kritikusok egy része fantáziátlan, szűk látókörű írót látott benne, aki saját világának a foglya, s aki képtelen ebből a kis világból kitekinteni. Az ellenvélemény szerint viszont a modern regényírás Austennel kezdődik, éppen azért, mert azt a társadalmi kört ábrázolja, melyet valóban jól ismert. Legismertebb regényei a Büszkeség és balítélet, A mansfieldi park és az Emma. Több művét megfilmesítették.