A kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, karmester, kiváló művész Nagykanizsán született. 1927-től 1929-ig a budapesti Városi Színház korrepetitora és karmestere volt, majd 1929-31-ben Rómában, Respighi mesteriskolájában tanult. Zeneszerzői világában vissza-visszacseng a latinos hatás, kedvenc hangszere az énekhang. 1945-46-ban az Operaház karigazgató-helyetteseként működött. 1946-ban Székesfehérvárott megalapította és két éven át vezette az Állami Zenekonzervatóriumot. 1948 és 1975 között, nyugalomba vonulásáig a Zeneakadémia zeneszerzéstanára és tanszékvezetője volt. Nemzedékeknek adta örökül zenei tudását: ő volt a mestere többek között Durkó Zsoltnak, Kurtág Györgynek, Ligeti Györgynek, Szokolay Sándornak, Petrovics Emilnek. Zeneszerzőként kezdetben zenekari műveket komponált, amelyek közül a Divertimento 1933-ban Liszt Ferenc-díjban részesült. Pályafutása során több mint 60 filmhez és színdarabhoz írt kísérőzenét. A bűvös szekrény című vígoperáját 1942-ben mutatta be az Operaház. Ezt követte a Furfangos diákok című táncjáték, majd a Csínom Palkó című daljáték. A Márai Sándor színpadi művéből készült Egy úr Velencéből című operáját 1991 júniusában mutatták be. Dalciklust komponált Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Pilinszky János és még számos más magyar költő műveihez. A Kossuth-díjjal 1950-ben és 1991-ben tüntették ki. Budapesten halt meg 2000. október 10-én.