Neuchatel-ben meghal Friedrich Dürrenmatt svájci német író, drámaíró, elbeszélő, esszéista. Protestáns lelkészcsaládból származott, 1945-től germanisztikát, teológiát, filozófiát hallgatott Bernben és Zürichben. Az írás mellett grafikusként, illusztrátorként is dolgozott, alkalmi munkákat vállalt kabarékban. Első színdarabjaival - Az újrakeresztelők (1947), A vak (1948) - hamarosan sikereket ért el. A nagy Romulus (1949) című komédiája már igazi dürrenmatti groteszk. Drámaírói művészetének csúcspontja Az öreg hölgy látogatása (1965) című tragikus komédia, amely bejárta a világ szinte összes színpadát, s nagysikerű film is készült belőle. 1969-től társkiadója és társtulajdonosa volt a Sonntagsjournal című hetilapnak. Hatvanadik születésnapja alkalmából 30 kötetben megjelentek összes művei. Prózai írásai - elbeszélései, regényei - részben a kafkai hagyomány folytatói, részben a bűnügyi regény parodisztikus változatai. Életművének jelentős részét alkotják rádiójátékai, hangjátékai. A XX. század második felének legjellegzetesebb és legsikeresebb színpadi szerzőinek egyike. Szerinte a komédia az egyetlen drámai forma, amely meg tudja ragadni a mai `amorf, kialakulóban és átalakulóban lévő világot`. Humoros-parodikus eszközökkel, groteszk fintorokkal leplezte le a kortársi valóságot. Elsősorban a közélet, a politika problémái foglalkoztatták. Ismert drámái még: A fizikusok, János király; regényei: A bíró és a hóhér, A baleset.