Az 1604-1606 között Bocskai István nagybirtokos vezette első magyarországi Habsburg-ellenes felkelés az 1606-ban megkötött bécsi békével ért véget. Ebben a bécsi udvar és a magyar rendek kiegyeztek és többnyire teljesültek a felkelők követelései. 1605. december 12-én kiadott oklevelében Bocskai István erdélyi fejedelem a csapatait alkotó hajdúknak kollektív nemességet adományozott és teljes adómentességgel letelepítette őket a Tiszántúlon. 1606. szeptember 2-án Halasi Fekete Péter kapitány lovas hajdúit telepítette Szoboszlóra (Szabolcs megye). A fejedelem tiszántúli birtokaira telepített, mintegy 10 ezer hajdú különleges szabadságjogokat élvezett. Földjükért katonáskodni tartoztak, de mentesek voltak minden állami és földesúri teher alól és városaik, az ún. hajdúvárosok nemesi kiváltságokat élveztek. A földjét művelő, de állandóan hadra kész hajdú volt a kor legolcsóbb, de mégis eredményes katonája. A Rákóczi-szabadságharc leverése után, a 18. században a földesurak a hajdúkat újra jobbágysorba kényszerítették, csak a Bocskai által létrehozott hat hajdúváros őrizte meg ősi szabadságát. 1992. szeptember 2-án a hajdúszoboszlói önkormányzat a hajdúk letelepítésének évfordulóját városi ünneppé nyilvánította.