Ábrai Károly Szatmáron született. Első írásai Julius álnéven jelentek meg. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, itt szerzett élményeit több művében feldolgozta. Debreceni jogi és teológiai tanulmányai után Szatmáron lett református lelkész, majd 1862-től a hódmezővásárhelyi református líceum tanára. 1871-től Csongrád vármegye főjegyzője volt, majd Hódmezővásárhely polgármesterévé választották. Sok korabeli újság és folyóirat állandó munkatársa volt. 1869-1878-ig az általa alapított Vásárhelyi Közlönyt szerkesztette. Számos regénye és elbeszélésgyűjteménye jelent meg, amelyeknek többsége történelmi tárgyú. 1912. augusztus 8-án halt meg Budapesten.