A Honvédban vált igazi klasszissá, csaknem két évtizeden át 447 bajnoki mérkőzésen szerepelt. Tökéletes labdakezelés, nagyszerű rúgótechnika, kivételes játékintelligencia, helyzetfelismerés jellemezte a játékát. A válogatottban 1947 augusztusában a bolgárok ellen játszott első alkalommal. Az 1952. évi helsinki olimpián bajnokságot nyert csapat tagja, a híres Aranycsapat jobbfedezete, az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar válogatott sikereinek egyik kovácsa és játékmestere volt. Magyarországon egyedül csak ő érte el a 100-szoros válogatottságot, s ezalatt 11 gólt lőtt, közülük emlékezetes az 1953. novemberi londoni magyar-angol 6:3-as mérkőzésen elért találata. A legendás `Cucu`-t az 1950-es évek első felében a világ legjobb jobbfedezetének (ma középpályás) tartották. 1954-ben szenvedő hőse volt a vesztes berni vb-döntőnek. 1958-ban a svédországi vb-n is szerepelt. A válogatottól 1962-ben az Uruguay elleni mérkőzésen búcsúzott. Visszavonulása után előbb szakosztályvezetője, majd edzője volt a Honvédnak. Egyetlen mérkőzésen, 1974-ben Bécsben, a válogatottat is vezette. Korai halálát szívelégtelenség okozta. 1996-ban posztumusz ezredessé léptették elő. 2000-ben kiderült, hogy Bozsik József tulajdonképpen 101-szeres válogatott, mivel a magyar nemzeti csapat 1958-ban játszott egy olyan mérkőzést (Libanon ellen 4:1-es győzelem Bejrútban), ami addig nem hivatalos találkozóként szerepelt a statisztikákban.