110 éves a Nobel-díj
2005. november 28. 11:00
Száztíz éve, 1895. november 27-én kelt végrendeletében alapította meg Alfred Nobel svéd gyáros, feltaláló a világ legrangosabb tudományos kitüntetését, a Nobel-díjat.
<
A Nobel-díjat eredetileg a fizika, a kémia, az orvostudomány, az irodalom és a béke terén kiemelkedő tudósok, írók, közéleti személyiségek kapták, 1969 óta az eredeti Nobel-díjjal erkölcsileg és anyagilag egyenértékű, de a svéd állam által alapított "Alfred Nobel-emlékdíjat" osztanak a közgazdaságtudomány legjelesebbjeinek. A kialakult gyakorlat szerint a díjak megoszthatók, de legfeljebb három személy között, és nemzetközi szervezetek is megkaphatják. Elvileg csak élő személyeket tüntetnek ki, de kétszer kivételt tettek (Erik Karlfeldt svéd költő és Dag Hammarskjöld volt ENSZ-főtitkár esetében).
A fizikai és kémiai díjat a Svéd Tudományos Akadémia, az orvosi díjat a Stockholmi Károly Egyetem, az irodalmi díjat a Stockholmi Akadémia, a békéért harcolók díját a Storting, a norvég parlament képviselőiből alakult öttagú bizottság ítéli oda. A fenti intézmények minden ősszel kérnek a tudóstársadalom nagyjaitól javaslatot a jelöltekre, ezeknek február 1-jéig kell befutniuk. Az értékelést szeptemberig végzik el, a döntést októberben hozzák nyilvánosságra. A díjakat Nobel halálának évfordulóján, december 10-én osztják ki, a kitüntetettek egy érmet, egy oklevelet és nem utolsósorban egy csekket kapnak. A díj átvétele határidőhöz kötött, ennek elmúlta után csak az érem (felirata: `Inventas vitam iuvat excoluisse per artes` - Szép dolog az életet találékony művészetekkel nemesíteni) és az oklevél jár, a pénz nem. A pénzösszeg nagysága évről évre a Nobel Alapítvány bevételeinek arányában változik, jelenleg tízmillió svéd korona. (Nobel halála után a kitüntetettek fél évszázadig évről évre kevesebb pénzt vehettek át, mert a végrendelet értelmében 1953-ig a vagyont nem lehetett beruházásokra fordítani, legfeljebb kölcsönkötvényekre. Ekkor módosították az Alapítvány rendelkezéseit, kivéve a teljes adómenteségre vonatkozó részt, és a kedvező befektetések révén a vagyon növekedésnek indult.)
A Nobel-békedíj különbözik a többitől. Ez az egyetlen, amelyet nem az alapító szülőhazájában, Svédországban, hanem Norvégiában ítélnek oda. Nobel nem indokolta meg döntését, de halálakor a két ország még unióban élt, így természetesnek érezhette, hogy az egyik díjról Oslóban határozzanak. Ez az utolsó olyan díj, amelyet méltó jelölt hiányában - 1972-ben - nem osztottak ki. Lévén, hogy a politikához legközelebb a Nobel-békedíj áll, ennek visszhangja a legvegyesebb. Az is igaz, hogy a bíráló bizottság többször hozott vitatható döntéseket, nem titkolva skandináv, illetve konzervatív rokonszenvét. 1960 előtt az egyetlen nem észak-amerikai vagy nyugat-európai díjazott az argentin Carlos Saavedra Lamma volt 1936-ban. Mára változott a helyzet, és "a békekonferenciák előmozdítói, a leszerelési tárgyalások főbb szereplői és a népek közötti testvériség élharcosai" - a végrendelet szavai - mellett már az emberi jogokért küzdők tevékenységét is értékelik.
(Múlt-kor/Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
