Felejthető-e a Kádár-éra?
2005. november 22. 16:09
Milyen formában él tovább szinte zavartalanul mai világunkban a Kádár-kor az esetben is, ha látszólag már kiveszett emlékezetünkből, mivel nem vagy alig vesztegetünk rá több szót? - teszi fel a kérdést Gyáni Gábor publicisztikája az ÉS-ben.
Sokak megítélése szerint a Kádár-rendszer továbbra is itt él közöttünk, jóllehet, nem mindig vagyunk e tény tudatában. Milyen formában él tovább mai világunkban a Kádár-kor? Gyáni szerint a társadalmi emlékezet egyik fogalma, a habituális emlékezet (habitual memory) kategóriája rejtheti a választ.
A leírt emlékezettel párhuzamosan ugyanis létezik a testi gyakorlatok formájában megnyilatkozó emlékezet, a belénk idegződött hajlam, amely a szavaknál és képeknél is makacsabbul élteti tovább a múltat. Ezáltal a múlt testet ölt, a szokás erejénél fogva öntudatlanul is tovább él a habitusokban. "A megszokásból, a rutinból, az ismétlésből eredő tehetetlenségi nyomaték kétségtelen tartósságot biztosít az efféle emléktárolásnak és emlékápolásnak (...) a Kádár-kor 1989 utáni emlékezete szempontjából ezen a téren kínálkozik talán a legtöbb keresnivaló" - írja Gyáni.
"Társadalomtörténészként számomra módfelett beszédes a magánvagyonokat ma övező szemérmes hallgatás szembeszökő jelensége, ami mondhatni előzmény nélküli az 1945 előtti magyar múltban. (...) Felmerül tehát a kérdés: nem a Kádár-kori hatalom részéről szemérmes hallgatással megtűrt, a legalitás és illegalitás határán mozgó tevékenységnek kijáró gyanús státus öröklődik ezúton tovább akkor, amikor - piacgazdasági körülmények közt - a világ természetes dolgának számít, hogy léteznek gazdag emberek és nagy vagyonok?
Mindaddig, amíg ez a fajta szemérmesség (valójában inkább titkolózás) övezi a piaci tranzakciókkal megalapozott társadalmi státust, semmi okunk arra gondolni, hogy végleg magunk mögött hagytuk az egyenlősítő éthoszt hirdető (bár korántsem az anyagiakban is egyenlők társadalmát megteremtő) Kádár-kort. A valóban felejthető, felejtésre érdemes Kádár-kor ilyenformán továbbra is kísért tehát, miközben görcsösen és egyre határozottabban szeretnénk (vagy szeretnék sokan) elvágni a mindannyiunkat hozzá fűző kötelékeket."
Támogasd a 
szerkesztőségét!
