A bostoniak sajátos teadélutánt tartanak
2004. május 21. 03:09
A telepesek ellenszegültek az angol parlament által kivetett adóknak, melyekhez nem kérték beleegyezésüket, s így azok az elnyomást jelentették számukra. Az angolok, a lázongás ürügyén újabb és magasabb adókat vetettek ki. Ezek között volt 1767 júniusában a tea-adó, mely Amerika szabadságvágyának vízválasztójává vált. (Charles Townshend, aki szülőatyja volt ezeknek az adóknak három hónap múlva meghalt. Így sohasem tudhatta meg, hogy adótörvényei segítették egy szabad nemzet megszületését.) A telepesek fellázadtak, és nyíltan vásárolták a javarészt Hollandiából importált teát. A John Társaság - amely azelőtt is komoly anyagi gondokkal küzdött - pénzügyi helyzete most végképp kritikussá vált. 1773-ra a John Társaság egyesült a Kelet Indiai Társasággal, hogy így stabilizálja helyzetét, s a Koronához fordult védelemért, segítségért. Lord North, a kincstár új feje, a Társaságok nyomására közvetlen árusítási jogot adományozott, a telepes kereskedők megkerülésekor felmerülő különbözet bezsebelésével. A lázadás csúcspontja volt a `Bostoni Teadélután`. Indiánnak öltözött bostoni férfiak több száz fontnyi teát vetettek a kikötő vizébe. A rebellióban olyan vezető személyiségek is részt vettek, mint Samuel Adams és John Hancock. Angliának ezzel betelt a pohár. Megtorlásként Boston kikötőjét bezárták, és a várost megszállták az angol katonák. A telepesek vezetői összegyűltek, és kihirdették az angolok elleni forradalmat.