Újságíró járta végig az egykori NSZK-NDK határt
2005. november 10. 12:30
Már 15 éve egy államban élnek kelet- és nyugatnémetek, az együttélés mégsem zökkenőmentes. Az újraegyesülést eltérően élik meg a két országrész lakói.
<
Az 1941-ben Drezdában született szerző 390 oldalas kötetben (Der Grenz-Gänger) adta közre úti élményeit, bemutatva az újraegyesülés számos vesztesét és kevés nyertesét. Előbbiek - a közhiedelemmel ellentétben - nem csupán a keletnémetek soraiban találhatók. Míg az egykori NDK területén, az új rend beköszöntével megszűnt a teljes foglalkoztatás, addig 1990-től a bajor és hesseni vidék települései elestek attól a bonni (majd berlini) támogatástól, amely az úgynevezett peremvidékeknek, az ottani beruházóknak járt. Ennek nyomán a nyugati térfélen is munkahelyek tízezrei szűntek meg, amit nemigen ellensúlyoz az a tény, hogy az egykori határrégió ma Németország szívében fekszik.
A türingiai Gräfenthaltól a hesseni Philippsthalig kanyargó útvonal mentén Scherzer azonos problémákkal találkozott: magas munkanélküliség, a fiatalok elvándorlása munkahellyel kecsegtető vidékekre, a helyi szociális intézmények bezárása - no meg virulens előítéletek a másik oldal németjeivel szemben. Utóbbiak közül nyugaton a legelterjedtebb vélekedés az, hogy az "ossik" egész előző életükben csak vakaróztak, most meg hatalmas nyugdíjat húznak. Keleten viszont a legtöbben úgy tartják, hogy a néhai NDK vállalatainak megvásárlásával a legtöbb nyugati vállalkozó csak piacot szerzett, a gyárakat pedig rövid úton bezárta, a dolgozókat szélnek eresztette.
Akadnak azonban ellenkező előjelű példák is. Scherzer a türingiai Rottenbachban találkozott egy Weller nevű, magát "szabadúszó cégszanálónak" nevező férfival. Akiről kiderült, hogy nem (csak) maródi keleti vállalatokat talpra állító nyugati menedzser, hanem keleti vállalkozó, aki "legelőször nyugati üzemeket húzott ki a szarból" - például a tettaui Gerolf porcelánműveket.
Dieter Weller példáját látva sok bajor rájött arra, hogy a keletnémetek alapjában véve igen kreatív, jól képzett szakemberek. Nem így egy testes hölgy, aki a coburgi kórházban, dialízis közben azon szitkozódott, hogy "ki kellene tekerni a nyakát a csak a pénzt nyelő rengeteg ossinak". Mire a szomszédja, a 82 éves Ali Baumgarten - egykor az NDK érdemes képzőművésze, számos köztéri óriáskerámia alkotója - odavágta neki: "ha Bismarck (az első német egyesülés, a vilmosi birodalom atyja) nem lett volna, ti bajorok még ma sem tudnátok, hogy a havasi gyopáron kívül vannak más fontos dolgok is a világon". Igen tanulságosak a válaszok arra a kérdőívre, amelyet Scherzer - az igazgatók beleegyezésével - a sonnebergi (kelet) és neustadti (nyugat) gimnázium 16 éves tanulói között osztott ki. A két város alig 10 kilométerre fekszik egymástól.
|
Landolf Scherzer |
Akad persze példa a megértésre, önzetlen segítésre is. Falk Wick, a tettaui CSU-szervezet elnöke 1990 óta lankadatlanul segíti a türingiai sportéletet. Már számtalan tombolát szervezett rokkant sportolók támogatása, a Rennsteigen rendezett mezei futóverseny szponzorálása, a spechtsbrunni templom újjáépítése vagy a grdfenthali postagalamb-egyesület javára. A szintén bajor Roswitha Jucht pedig 1991-ben annak köszönhette állása megőrzését, hogy szülés után kisfiát a szomszédos (türingiai) Mendhausen bölcsődéjébe adhatta. (Nyugaton ma sem létezik bölcsődehálózat.) "Alexander volt az egyetlen nyugati a sok keleti csemete között - ma néhányan közülük az én fiammal együtt fociznak a (bajor) rothauseni ificsapatban" - így Roswitha.
Scherzer könyvéből kitűnik, hogy a meglévő különbségek lassanként kezdenek eltűnni. Például Eicha közelében, egy országút menti parkolóban, ahol a megtelt konténer mellett hatalmas szeméthalom fogadja az újságírót. A belőle kibányászott F6 cigarettásdoboz keleti, míg a Coburger Anzeiger megsárgult példánya nyugati szemetelőre utal.
A keletieket csőbe húzó dörzsölt nyugat üzletembernek is van már keleti pendant-ja. Mint egy Amerikát megjárt bajor fazekasmester meséli, a türingiai Haselthalból egy Alwin nevű kereskedő eladott neki egy használt televíziót, "megy ez még, mint a schaffhauseni" felkiáltással. A készülék pár hónap múlva kilehelte a lelkét. "Hát volt már példa arra, hogy egy ossi átverjen egy wessit? - tette föl Scherzernek a költői kérdést a háborgó fazekas. - Ekkor jöttem rá, hogy végre a keletiek is egyenrangúak velünk. Teljessé vált a német egység!"
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Dorogman László)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
