Ulászló, III. (Magyaron.: I., Jagelló-ház)
2005. november 5. 19:01
<
Apja, II. Ulászló halála után 10 évesen került Lengyelország trónjára; uralkodása alatt a legtöbb királyi döntést apja egykori bizalmas tanácsadója, az első lengyel bíboros, Olenicki hozta meg vagy befolyásolta.
Annak érdekében, hogy ifjú pártfogoltja számára megszerezze a magyar trónt, Olenicki a magyar nemesség Habsburg-ellenes csoportjait - egyes `katonabárókat` és a rendi törekvéseket kifejező köznemességet - sikeresen mozgósította, így a király 1440 júliusában I. Ulászló néven meg is koronázták Budán. Ez az esemény a magyar történelemben első alkalommal fejezte ki világosan a rendek felsőbbrendűségét a királyi hatalommal szemben, s egyben kimondhatatlanul kétségbe vonta a legitim trónöröklés rendjét is. Ezután azonban három év háború következett, mivel Habsburg Albert, az elhunyt magyar király özvegyének támogatói magukhoz akarták ragadni az ország kormányzását. Végül IV. Jenő pápa közvetítésével született meg a béke, amely után Ulászló keresztes hadjáratot indított a török ellen, ám az ország politikai egysége Hunyadi Mátyás trónra lépéséig nem állt helyre.
Ulászló és fő magyarországi támogatója, Hunyadi János 1443-ban 40 000 fős hadsereget vezetett a Balkánra. A II. Murad szultánnal 1444. július 1-én kötött szegedi béke értelmében a törököknek ki kellett üríteniük Szerbiát és Albániát, valamint az összes Magyarországtól elvett területet, és emellett 100 000 aranyforint hadisarcot kellett fizetniük. Az eredetileg 10 évre szóló béke megkötése után néhány nappal Ulászló vallása nevében - és a feloldozást is megkapva - máris megszegte, és folytatta a Balkán meghódítását, amíg a várnai csatában a törökök le nem győzték a lengyel-magyar egyesült sereget. A király maga is elesett a csatában.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
