Az I. világháború végén, a széteső Osztrák-Magyar Monarchiára a kisantant államai vetették rá magukat. Szerbia többek között igényt tartott a Délvidékre is, a maga fél milliós magyar lakosságával együtt. Az 1918. november 3-án megkötött pádovai fegyverszünet értelmében a Monarchia csapatai az 1914-es határok mögé húzódtak vissza. A szerbek, az antant engedélyének birtokában november 5-én kezdték meg Szerémség, Bácska és Bánát megtámadását. Franchet d'Esperey tábornok november 7-én fogadta Belgrádban Károlyi vezette magyar küldöttséget. A fegyverszüneti egyezmény előírta, hogy a magyar kormány köteles kiüríteni a Nagy-Szamos felső folyásától Marosvásárhelyig, a Maros mentén Szegedig, onnan Szabadka-Baja-Pécs vonalon a Dráváig húzódó vonaltól délre és keletre eső területeket, valamint előírta a hadsereg leszerelését.