Angyal István és Tűzoltó utcai felkelő csoport
2005. október 21. 10:33
`Hát igenis, a forradalom nem népünnepély, nem szűzek és papok csendes és szemérmes táncestélye, nem is kristálytiszta égi mannaként hullik a földre, hogy a régi rosszat új jóvá változtassa.` - az indymedia cikke Angyal István saját kezű vallomásaival emlékezik 1956-ra és a Tűzoltó utcai felkelőcsoportra.
<
Semmit sem rühellt úgy, mint az üres fecsegést
A környék szervezetlen, három-hat fős, öntevékeny fegyvereseinek összefogásában a fő érdem Angyalé volt, aki rendszeres jelenlétével ismertté vált. Kiváló adottságai, képzettsége, tudatossága hamar megmutatkozott, egyre inkább hallgattak rá. A fegyverszüneti tárgyalások után a felé áradó bizalom még inkább fokozódott. A megalakult csoportnak nem választott, hanem elismert parancsnoka lett. A forradalmi napok során folyamatosan rohant: a kormánnyal, a párttal való tárgyalásokról a fegyveres harcba, onnan tovább szórólapokat szövegezni és osztani, majd vissza tárgyalni... Semmit sem rühellt úgy, mint az üres fecsegést: többször hagyott ott felbőszülten tárgyalásokat a parlamentben, a Corvin-közben - olvasható az indymedia cikkében.Támogasd a 
szerkesztőségét!
