Arthur Miller New Yorkban született. A michigani egyetemen történelmet és közgazdaságtant tanult. Az egyetemen írta meg első drámáját, Még mindig nő a fű címmel, melyről a kritika mint `sokat ígérő pályakezdésről` nyilatkozott. 1938-ban, az egyetem elvégzése után visszatért New York-ba, ahol többek között a CBS (Columbia Broadcasting System) számára írt forgatókönyveket. A második világháború idején fizikai alkalmatlansága miatt nem hívták be katonának, a brooklyni hajójavító telepen dolgozott, s anyagot gyűjtött a Helyzet normális című riportregényéhez. A Brodway-n 1944-ben mutatkozott be Az ember, akinek mindenben szerencséje volt című drámával, de a darab csúfosan megbukott. Anyagilag is nehéz helyzetbe került, s ezért a világháború után megjelentette riportregényét, majd a Gyújtópont című regényt, mely az antiszemitizmus problémájáról szól. 1947-ben ismét a Brodway-n próbált szerencsét Édes fiaim című drámájával, s a siker ezúttal nem maradt el. A darab 328 előadást ért meg, s még abban az évben kiadták. 1949-ben készült el Az ügynök halála című darabja, s még abban az évben színpadra állították. A darab, mely megkapta a Pulitzer-díjat, s azóta is a világ számos pontján szerepel a színházak műsorán, Millert a kor egyik legkiemelkedőbb drámaírójává avatta. Az ötvenes évek elején Miller számos baloldali ügyet támogatott, s így McCarthy szenátor kommunistavadász bizottságának egyik céltáblája lett. Az ezzel kapcsolatos események árnyékában született a Salemi boszorkányok című drámája, melyhez az 1692-ben Salemben lezajlott boszorkányperek szolgáltatták a történelmi hátteret. A mű - ha közvetve is - hűen tükrözi mindazokat a személyes és erkölcsi dilemmákat, melyekkel szerzője az ötvenes évek elején szembesült. A darabból kétszer készült film, 1958-ban és 1996-ban, s ez utóbbi Oscar-díjat is kapott a forgatókönyvért. 1955-ben a Két hétfő emléke és a Pillantás a hídról című darabjai bemutatója után az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság perbe fogta, s hosszas procedúra után elítélte. 1956-ban titokban feleségül vette Marilyn Monroe-t, a kor szexszimbólumát. Mr. Agy és Miss Test - ahogy a sajtó gúnyosan emlegette őket - alig öt évet élt együtt, míg 1960-ban, a Kallódó emberek című film forgatása közben szétköltöztek és hamarosan el is váltak. 1964-ben megírta A bűnbeesés után című - leginkább önéletrajzi ihletésű - drámáját, majd a Közjáték Vichyben című darabot. 1969-ben Londonban maga rendezte meg Az alku című darabját, s ezt követően hosszú szünet következett alkotói pályáján, később írt darabjai pedig kevéssé népszerűek. Közéleti tevékenysége is jelentős: volt a PEN Club elnöke, felemelte szavát a diktatúrában élő írótársaiért, s 1995-ben elvállalta az Oxfordi Egyetem kortárs színháztudományi tanszékének vezetését. Számos kitüntetést kapott, köztük többször a Tony-díjat, a színházi Oscart. 2002-ben a spanyol Asturias Hercege díjjal tüntették ki.