Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Shakespeare, a frontember

2005. október 11. 11:00

Egy új könyv szerint Shakespeare jól fizetett statiszta volt, aki az igazi szerző politikai szerepvállalása miatt csak színlelte az irodalmi tevékenységet.

<

Örömlányok tanyája volt Shakespeare színháza
Fény derült a Shakespeare-kód titkaira is
Lenni vagy nem lenni: Hamlet az interneten
Eredeti Shakespeare-szövegek az interneten
Egymillió végrendelet az interneten
Korábban sokan állították már, hogy nem is William Shakespeare írta a William Shakespeare neve alatt megjelent műveket: egyesek szerint Francis Bacon, míg mások szerint a kocsmai verekedés vagy politikai gyilkosság áldozatává vált Christopher Marlowe jegyezte azokat. A legújabb teória szerint a Bárd személyében nem egy zseniális költőt, hanem egy rafinált pénzembert tisztelhetünk, aki elég jól fizetett is azért, hogy Shakespeare nevével váljanak híressé a művek.

Brenda James irodalmár és William Rubinstein történész szerint a korábban politikai lázadónak vélt Shakespeare munkáit valójában a kevéssé ismert angol arisztokrata politikus, Sir Henry Neville írta. Brenda James, az I. Erzsébet-kori rejtjelezett politikai irodalom szakértője Shakespeare szonettjeinek titokzatos címzettje nyomán jutott el Henry Neville-hez.

A kutatók könyvének középpontjában egy több évszázados rejtély áll: miként tett szert a világhírű darabok megírásához szükséges tudásra egy tanulmányait 12 éves korában megszakító, külföldön sosem járt illető. A kutatók válasza az, hogy valójában Shakespeare gazdag és távoli rokona, illetve kortársa, Sir Henry Neville lehetett a világirodalom géniusza.

Neville - bár politikusként és udvari emberként vált híressé, jól képzett nyelvész volt, aki keresztül-kasul beutazta Európát. Azonban hiába tehetség, tanulás és ambició, ha valaki a Plantagenet-dinasztia sarja és politikai okok miatt az állami cenzúra nem engedi, hogy drámaíróként is elismertté váljék.

A könyv szerint tehát Neville megkérte Shakespeare-t, hogy adja nevét és személyét a színdarabokhoz. Brenda James a Guardiannek adott interjújában elmondta, az összefüggésre meglehetősen nehéz volt rajönni, mert "Neville titkolta, hogy a tragikus sorsú Plantagenet-ág leszármazottja."

A könyv szerint Neville szerzősége mellett szól, hogy mindig felfedezhető valamilyen kapcsolat a híres Shakespeare-művek megjelenése és a diplomata aktuális tartózkodási helye között. Neville bécsi látogatása során születhetett meg például a Szeget szeggel, észak-itáliai kalandozásai során írhatta a Rómeó és Júliát, illetve A velencei kalmárt. 1609-ben Neville a Virginia Társaság vezetőjeként levelet kapott egy bermudai hajótörésről, amelyből hamarosan megszületett a hasonló alaphelyzetből kiinduló Vihar.

Neville persze így sem kerülhette el sorsát: egy sikertelen lázadásban való részvételért letartóztatták, de végül megúszta a lefejezést. A könyv szerzői szerint egyébként ezzel "Shakespeare műveiben" is változás állt be: a komédiákat a politikai darabok majd a tragédiák korszaka követte.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Shakespeare, a frontember

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra