II. Gyula
2005. szeptember 20. 22:05
<
A mecénás
Gyula maradandó nagysága és hatása annak tulajdonítható, hogy tehetsége volt a nagy műalkotások ösztönzéséhez. Neve szorosan összeforrott olyan nagy művészekével, mint Bramante, Raffaello és Michelangelo. Egy átfogó városfejlesztési terv nyomán számos nagyszerű épülettel gazdagította Rómát, és ő rakta le a Vatikáni Múzeumban a világ legnagyobb ókori gyűjteményének alapjait. Számtalan itáliai templomnak vált hasznára, hogy a pápa támogatta a művészeteket. 1503 körül született meg benne a gondolat, hogy új Szt. Péter-bazilikát kell építeni. Az első terveket Bramante készítette, az alapkő letételére 1506. április 18-án került sor.Michelangelóhoz 1506-tól fűzte barátság. Időről időre feszültséget szült köztük vérmérsékletük hasonlósága, de ez nem ingatta meg szoros emberi kapcsolatukat. A pápa valósággal Michelangelo szellemi munkatársa lett. Gyula síremlékéből csak a S. Pietro in Vincoli-templomban található `Mózes` készült el, bár a pápa nem is itt van eltemetve, hanem a Szt. Péter-bazilikában, IV. Sixtus földi maradványai mellett. A bolognai S. Petronio-templom számára Gyuláról 1508-ban készített híres bronzszobrot 1511-ben ledöntötték. 1508-ban a pápa rávette Michelangelót, hogy kezdjen hozzá a Sixtus-kápolna mennyezetének megfestéséhez; a kész kápolnát 1512 októberében leplezték le. A festmények a nyugati művészet egyik csúcspontját jelentik; kivitelezésükben és koncepciójukban egyaránt Michelangelo és Gyula művészi szimbiózisából születtek.
Raffaello, miután bemutatták a pápának, 1509-ben fogott hozzá remekműveihez, a Vatikán három termének freskóihoz. A művész a pápát nem győzedelmes Mózesként ábrázolta, ahogyan Michelangelo, hanem megfáradt, tűnődő öregemberként, egy kalandos és küzdelmes élet végén. Hasonlóan nagyszerű műalkotás Michelangelo Uffiziben található krétarajza Gyuláról.
Giulianónak - még bíboros korában - három törvénytelen lánya született: Felice, Clarissa és Giulia. Egyikük sem tett szert különösebb hírnévre. A Della Rovere család négy tagját nevezte ki bíborosnak, de közülük is csak egy lett fontosabb személyiség. Egyetlen fivérének, Giovanninak Frederigo montefeltrói herceg lányával és örökösével kötött házasságából származtak Urbino hercegei.
Gyula bölcsen gyarapította az egyház vagyonát. Bár nem sok papi vonás volt benne, uralkodásának vége felé már csak az egyház fényével törődött. Nem a pápa, hanem a pápaság dicsősége lebegett a szeme előtt, és békét akart Itáliában. Jacob Burckhardt svájci történész `a pápaság megmentőjé`-nek nevezte.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
