I. Sándor

2005. szeptember 17. 14:33

Közkeletű nevén HELLÉNBARÁT SÁNDOR, görögül ALEXANDROSZ PHILHELLÉN (megh. Kr. e. 450 k.), az ókori makedónia 10. királya kb. Kr. e. 500-tól, apját Amüntaszt követte a trónon. Korábban Makedónia perzsai vazallusa lett, és Kr. e. 480-ban a király kénytelen volt elkísérni I. Xerxészt görögországi hadjáratára, bár titokban segítséget nyújtott görög szövetségeseinek. Xerxész beleegyezésével elfoglalta Pdüna görög települést, és országa keleti határait a Sztrümón (Sztruma) folyóig terjesztette ki.
Valószínűleg Sándor volt az, aki népének tömegeit nehéz fegyverzetű gyalogoshadseregbe szervezte. A gyalogos szolgálatot ellátó pezetairoszokat (`gyalogos bajtársak`) bizonyos elemi politikai jogokkal ruházta föl, hogy ellensúlyt alkossanak a nemesi lovassággal, a hetairoszokkal (`bajtársak`) szemben. `Philhellén` mellékneve azokra az erőfeszítéseire utal, amelyeket a görögök rokonszenvének megnyerésére tett: jogot szerzett az olimpiai játékokon való részvételre.
Perzsa hadizsákmányból aranyszobrot emeltetett Delphoiban, és udvarában vendégül látta Pindaroszt, a költőt.