Ferenc József uralkodó 1865. szeptember 20-án kibocsátotta császári manifesztumát, amellyel felfüggesztette az 1861-es februári pátenst. A bécsi udvar számára kedvezőtlenül alakuló külpolitikai helyzet kényszerítette ki a császártól, hogy a birodalom egyes részeinek az abszolutista elnyomás után nagyobb önkormányzatot adjon. Magyarországon már előzőleg, az 1860-as októberi diplomával visszaállították az 1848 előtti magyar kancelláriát és helytartótanácsot, valamint az ország- és tartománygyűléseket, a hadügy és a külügy azonban az uralkodó kezében maradt. Ezt az új rendszert egészítette ki az 1861. februárban kiadott pátens. Ez kétkamarás birodalmi gyűlést hozott létre, amelyet törvényhozói jogokkal ruházott fel. A birodalmi gyűlés a tartományi gyűlések fölé - az így kezelt magyar országgyűlés fölé is - rendeltetett. Az államhatalom legfőbb eszközei továbbra is az uralkodó kezében maradtak. Ez volt a Habsburgok utolsó kísérlete arra, hogy összbirodalmi szinten kormányozzák a koronához tartozó tartományokat és országokat. A terv elsősorban a magyar politikai ellenzék határozottságán bukott meg, akik semmilyen központi parlamentbe nem akartak beleegyezni. Ezt követően osztrák-magyar tárgyalások kezdődtek Magyarország jövendő állambeli státusáról. Ennek eredményeképpen, 1865. szeptember 20-án, a császár az enyhülés jeleként manifesztumot adott ki, amelyben Magyarország vonatkozásában felfüggesztette az 1861-es februári pátenst. E dokumentum kibocsátása közvetlen előzménye volt az 1867-es kiegyezésnek, amely létrehozta a kétpólusú birodalmat, az Osztrák-Magyar Monarchiát.