Habsburg Mária
2005. szeptember 15. 10:30
<
1505. szeptember 15-én született Brüsszelben.
Mária a kortársak szerint a mulatságokat és táncot kedvelő, életvidám fiatalasszony volt. Sőt, egyes jelentések szerint túlságosan is szabadosan értelmezte az erkölcs fogalmát, a magyar urak csak latruncula (szajha) néven emlegették, beszélték hogy több udvari emberrel is viszonyt folytatott, bár erre nincs bizonyíték. Férje különösebben nem nyűgözte le: Lajos csenevésznek született, gyámjai kicsapongó életre bíztatták. Könnyelmű, tehetetlen uralkodó lett belőle, aki annyira tékozolta az egyébként is megcsappant jövedelmeket, hogy Mohács előtt már evőeszközre sem jutott pénze.
Az 1526-os mohácsi csatában Lajos odaveszett - valószínűleg menekülés közben a megáradt Csele patakba fulladt, de azóta is tartja magát a feltevés, hogy meggyilkolták. A tettes állítólag Szapolyai János erdélyi vajda volt, aki csak Lajos halálával kerülhetett a magyar trónra. Az özvegyen maradt királyné anélkül, hogy Buda védelmére bármilyen intézkedést tett volna, Pozsonyba menekült. Bár bátyja, I. Ferdinánd osztrák főherceg tartott tőle, hogy húga enged a királyságra törő daliás Szapolyainak, az hiába kérte meg háromszor is kezét, Mária hű maradt a dinasztiához.
|
Ferdinánd  |
Mária magyarországi szerepe ezzel véget ért. Fivérei nem bíztak benne, el akarták távolítani: 1530-ban másik bátyja, V. Károly császár a távoli Németalföld kormányzójának nevezte ki. Máriának ugyan komoly ellenérzései voltak, de most is alávetette magát a dinasztia érdekeinek és zokszó nélkül elfoglalta új helyét. A korábban lutheránusság gyanújába keveredett Mária ügyesen lecsendesítette a reformáció keltette lázongásokat, vallási türelme és a művészetek pártolása révén komoly népszerűségre tett szert a tartományban. Élete szigorúan megszabott keretek között, az etikettnek megfelelően folyt. Magyar kapcsolatai nem szakadtak meg teljesen: udvarában élt Oláh Miklós, aki itt írta történeti munkáit.
Mária megfogadta, hogy özvegyi fátylát többé nem teszi le, s ígéretét 32 évvel később bekövetkezett haláláig meg is tartotta. Kérője több is akadt, de ő valamennyit kikosarazta, Mohács után készült portréin csakis fehér özvegyi fejkendőben ábrázolták. Férje szívét arany urnában őrizte és mindig magával hordta, Lajosról végrendeletében is a hűséges szeretet hangján emlékezett meg. 1555-ben V. Károly példáját követve ő is lemondott, és Spanyolországba vonult vissza. Végső napjait magányosan, bűnbánatba merülve töltötte, s pár héttel imádott bátyja, V.Károly után, 1558. október 18-án halt meg Valladolidban. Először egy itteni templomban temették el, majd 1574-ben II. Fülöp spanyol király átvitette koporsóját az Escorialba. Az egykori Habsburg-uralkodók országaiban ma is Magyarországi Máriaként emlegetik, 1993-ban Hollandiában nagyszabású kiállítást rendeztek tiszteletére.
(Múlt-kor/Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
