A palesztin-zsidó szembenállás régóta mérgezte a két nép kapcsolatát. Izrael állam kikiáltásására a palesztin nép a fegyveres harc megindításával válaszolt, amely a terrorisztikus elemeket sem nélkülözte. A közvetlen párbeszéd 1991 őszén, a madridi konferencián indult meg az izraeliek és arab szomszédjaik között. Az 1993-as esztendő hozta az első komolyabb áttörést, amikor Jasszer Arafat, Jichak Rabin izraeli miniszterelnöknek írt levelében elismerte a zsidó állam létezésének jogát. Válaszul Izrael legitim tárgyalópartnernek tekintette a Palesztin Felszabadítási Szervezetet (PFSZ), ami előfeltétele volt az oslói békefolyamatnak. Ennek lezárásaként 1993. szeptember 13-án Washingtonban aláírták azt a megállapodást, amelynek értelmében a Gázai övezetben, Jerikóban és a Jordán folyó nyugati partján, Ciszjordániában létrehozták a Palesztin Önkormányzatot (PÖ). Ezek felett az ellenőrzést a PFSZ kapta meg az ezt követő öt éves ideiglenes időszakra. A terület belső rendjéért ettől kezdve a palesztin rendőrség, külső védelméért pedig továbbra is az izraeli hadsereg felelt. 1994-től kezdődően a Gázai övezet demilitarizált területté vált, közigazgatását palesztin szervek vették át. Izrael 1995-ig fokozatosan adta át a különböző területek (például oktatás, posta, közművek...stb.) irányítását a palesztin hatóságoknak. 1994-ben Arafat, Rabin és Simon Perez (akkori izraeli külügyminiszter) a közel-keleti békéért tett erőfeszítéseikért Béke Nobel-díjat kaptak.