Tanulmányait a müncheni egyetemen végezte, majd a második világháború alatt a keleti és a nyugati fronton is harcolt. Politikai karrierje 1945-ben kezdődött, amikor egyik alapítója volt a Keresztényszociális Uniónak, a CSU-nak, majd 1949-ben főtitkárrá választották, s tagja lett az akkor alakult bonni Szövetségi Gyűlésnek. A második Adenauer-kormány idején 1953-ban a különleges ügyek minisztere lett, 1955-ben az atomenergiaügyek minisztériumának élére került. 1956-tól hat évig volt hadügyminiszter, majd 1961-ben választották meg a CSU elnökévé, s e tisztséget megszakítás nélkül viselte haláláig. 1966-69 között az ún. nagykoalíció pénzügyminisztere, 1978-tól Bajorország miniszterelnöke volt. Az NSZK megalapításától kezdve a nyugatnémet politika meghatározó egyéniségeként tartották számon. Szívélyes, baráti kapcsolatok fűzték Magyarországhoz, többször tett magyarországi látogatást. Emlékére a Hanns Seidel Alapítvány díjat hozott létre.