1920. augusztus 15-én zajlott le a Lengyelország sorsát később döntően befolyásoló ún. `visztulai csata` Radzyminnél. Az előzmények: a Szövetséges és Társult Hatalmak az első világháború idején megállapodtak abban, hogy helyreállítják a három részre szabdalt Lengyelország függetlenségét. A `nyugati proletariátus felszabadítására` törő bolsevik hadsereg azonban, Tuhacsevszkij tábornok vezetésével nagyszabású támadást indított az újból függetlenné vált lengyel állam ellen. A támadás hírére 100 ezer önkéntes állt be a lengyel hadseregre. 1920. augusztus 15-én a jóval gyengébb és kisebb létszámú lengyel hadsereg Jozef Pilsudski marsall, főparancsnok irányításával megsemmisítő csapást mért az inváziós erőkre Varsó alatt, a Visztulánál. A legvéresebb összecsapások helyszíne Radzymin volt: a város négyszer cserélt gazdát. A `visztulai csodának` is nevezett bolsevik vereség után a lengyelek Kijevig kergették az oroszokat. Sztálin, a későbbi szovjet diktátor akkor maga is menekülni kényszerült. A visztulai csata után a szovjeteknek fel kellett adniuk tervüket és a rigai egyezményben kénytelenek voltak elismerni Lengyelország keleti határait. 1992-ben a lengyel hadsereg hivatalos ünnepévé nyilvánították augusztus 15-ét.