Bartók Péter a Bartók-hagyatékról

2005. július 20. 12:02

- Milyen zenei képzést kapott?

- Apám már elemista koromban a zenetanárom akart lenni. Később zene- és zongoraleckéket adott nekem, egészen tizenöt éves koromig, amikor bentlakásos iskolába kerültem. Amerikában apám betegsége és szerény körülményeink nem kedveztek zongoratanulmányaim folytatásának. Ami a zenekari darabokat illeti, munkatársamtól, Nelson Dellamaggiore zeneszerző-karmestertől tanultam, akivel apám szerzeményeinek szerkesztett és javított változatain dolgozunk.

- Milyen célt tűzött maga elé?

- Anyám halálakor három évbe telt a hagyaték átvétele. Amikor a kéziratok a birtokomba kerültek, úgy döntöttem, hogy javított kiadásokat készítek, mert emlékeztem, mennyit panaszkodott apám a nyomtatott kiadványokba került hibákra. Először arra számítottam, hogy megtalálom az első kiadásokat, bennük apám piros tintás javításaival. De ezekből kevés került elő. Hangjegyenként kell összehasonlítanunk a nyomtatott változatot a kézirattal, odafigyelve minden apró részletre. Kétség esetén, például ha az egyik kéziratban valami egyféleképpen szerepel, a másikban kis eltéréssel, és nem világos, mi volt a végső szándék, nekünk kell választanunk. Elemezzük, hogyan jöhetett létre az eltérés, és mi lehetett apám utolsó akarata. Legtöbbször sikerül olyan döntésre jutni, ami nem hagy komoly kétséget. Szeretném azt mondani, hogy a cél az öszszes mű nyomtatott kiadásainak kijavítása, de nem valószínű, hogy ez sikerül, hiszen már 81 esztendős vagyok. Szerkesztőtársaim - Nelson Dellamaggiore és Peter Hennings - fiatalabbak. Nagyjából a kompozíciók listájának a felénél tartunk, de túl vagyunk a legnehezebb projektek egy részén. A Hegedűversenyt újra kellett hangszerelni, A kékszakállú herceg várához a sok kis kiigazítás mellett új angol fordítást kellett készíteni. A fából faragott királyfit apám 1932-ben átdolgozta, ebben a formájában még nem nyomtatták ki, és az utasításait követve szvit is készült. Az utóbbi kettőt jövőre tervezzük kiadni. Apám művei iránt szerencsére nagyobb az érdeklődés, mint amit ő feltételezett.

- Mely darabokat szerkesztette vagy egészítette ki jelentős mértékben, és milyen megfontolásokat követett?

- A Hegedűverseny kívánkozik az első helyre, hiszen annak apám nem készítette el a hangszerelését, és a kézirat vázlata sem tekinthető a végleges változatnak. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Serly Tibor által készített korábbi változatot is nagyra tartjuk. Munkánkról 23 oldalas cikkben számoltam be a Journal of the American Viola Society című folyóirat 1996. évi 1. számában. A fából faragott királyfi átiratát apám készítette elő, listát készített 75 változtatásról - főleg ismétléseket hagyott el. A változtatások jelentősen átalakítják a művet, de világos instrukciókat követtünk, és csak néhány problémát kellett megoldanunk. A kékszakállú herceg várát, néhány apróság mellett, azért kellett módosítani, hogy figyelembe vegyük a modern nagybőgőnek azt a képességét, hogy az E-nél mélyebb hangokat is meg tud szólaltatni. A csodálatos mandarin esetében azt találtuk, hogy a nyomtatott változatból hiányzik mintegy harminc ütem. Először azt hittük, hogy ez volt apám szándéka, később rájöttünk, hol történt a hiba. A darabot először apám halála után adták ki, és tévedésből olyan kottát használtak, amely 1931-ben egy alkalmi, kompromisszumokat követelő - és végül elmaradt - előadáshoz készült. Az a főszabály, hogy megpróbáljuk megállapítani, mi volt apám végleges szándéka. Ehhez nem mindig elég a kézirat, mert a kefelevonatokon is végzett javításokat, de a kéziratra ezeket nem vezette vissza, a kiadó pedig általában figyelmen kívül hagyta a kefelevonatokat. Úgyhogy, ha eltérés van az első nyomtatott kiadás és a kézirat között, hiba lenne csak a kéziratra hagyatkozni és elvetni apám munka közbeni utolsó javításait. A döntés az enyém, de a lábjegyzetekből mindenki láthatja, melyek voltak az előző változatok.

- Minek alapján dönti el, hogy Bartók Béla műveinek mely előadásait hagyja jóvá, illetve akadályozza meg?

- Csak akkor ellenzek előadást, ha meg akarják változtatni a darabot. Például tudomást szereztem A csodálatos mandarin olyan színpadra állításáról, amelynek során úgy változtattak a zenén, hogy annak részei nem Bartóktól származtak, hanem rockbetétekkel egészítették ki, s a színpadi cselekményt részben pornográfia váltotta fel. Mire a kiadó értesült ellenkezésemről, végül csak egy előadás maradt el. Szintén A csodálatos mandarinnal fordult elő, hogy elleneztem egy filmváltozat engedélyezését, mert a színpadi cselekmény radikálisan eltért attól, amelyhez a zene íródott, és szintén pornográfiát tartalmazott. A forgatókönyv alapján, még a film elkészítése előtt jeleztem a kiadónak az ellenvetésemet - ezt a kiadó figyelmen kívül hagyta, hozzájárult a filmhez, aztán később ezt az engedélyt mégis visszavonta. Nekem nem ez volt a szándékom. Általában nem hagyom jóvá Bartók-szerzemények felhasználását filmzeneként, ha azokat megrövidítik. Ehhez rendelkezésre áll apám instrukciója. 1943-ban meggyőztem, hogy jöjjön el velem moziba, nézze és hallgassa meg Walt Disney Fantázia című filmjét. Beethoven VI. szimfóniájának közepén apám felállt és azt mondta, menjünk. Később megmagyarázta, hogy a szimfónia egy kis részletét kivágták, és hogy ez elfogadhatatlan. - Hogyan engedhette ezt meg Stokovsky? - csodálkozott apám. Én kétlem, hogy lett volna lehetősége az ellenkezésre. Ilyesmit különben is csak Beethoven engedélyével lehetett volna megtenni. Ez az incidens jól példázza apám hozzáállását az ilyen dolgokhoz.

- Mi a véleménye arról, hogy az idei miskolci fesztiválon megtiltották A kékszakállú herceg várának előadását?

- Keveset tudok arról, pontosan mi történt Miskolcon. Éppen Svájcban jártam, és a Népszabadság internetes változatából próbáltam megtudni a részleteket, de a cikk nem írta le magát az előadást, csak jelezte, hogy voltak problémák. Ezek egészen felfoghatatlanok: azt írták, hogy "csökkentették Kékszakáll feleségeinek a számát", de hát azt Balázs Béla rögzítette, és se a zenében, se a szövegben nincs helye növelésnek vagy csökkentésnek. Kékszakáll egyenként mutatja be három volt feleségét, az elsővel hajnalban találkozott, a másodikkal délben, a harmadikkal alkonyatkor, és Judittal éjszaka. Olyanról is hallottam, hogy valaki tizenháromra akarta növelni a volt feleségek számát. Képzelje el, hogy Kékszakáll azt énekli, "az elsővel hajnalban találkoztam, a másodikkal fél kilenckor, a harmadikkal tizenegykor, a következővel délben" és így tovább. Akkor sem lenne semmi értelme, ha meg tudnák változtatni a zenét. Az újságcikk beszámolt egy felborított asztalról is, ami nem szerepel a forgatókönyvben. Úgyhogy elképzelni sem tudom, mi történt, de azt hiszem, Vásárhelyi Gábor látta, és azt tette, amit tennie kellett.

- Milyen szerepet játszik a hagyaték gondozásában Vásárhelyi Gábor?

- Apám végrendelete a szerzői jogok tekintetében felosztotta a világot. Magyarország, Németország és még öt állam Béla bátyámnak jutott, mivel ő Magyarországon maradt, míg én anyámmal Amerikában voltam. Vásárhelyi Gábor a bátyám jogutóda, így az ő kezében vannak azok a jogok, amelyeket apám végrendelete bátyámnak juttatott.