Élet a berlini Holokauszt-emlékműnél
2005. június 23. 10:00
A berliniek birtokba vették május 10-én felavatott Holokauszt-emlékművet, amely a város szerves részévé vált, ha nem is egészen a várt módon.
<
Elfogadható, rossz vagy jó dolog-e ez? - kérdezik maguktól az emberek és a vélemények megoszlanak még a zsidó közösségen belül is. Paul Spiegel, a németországi zsidók tanácsának elnöke kezdettől fogva nem tartotta hitelesnek az emlékművet. "Ez várható volt. Látványosság inkább, mint az elmélyülés helye, annál is inkább, mert az úgynevezett "információs központ" nagyon kicsi, korlátozott számú látogatót tud csak egyszerre fogadni és a sok ezer ember közül csak kevesen állnak sorba, hogy megtekintsék az interaktív termeket, amelyek a Holokausztról beszélnek és ahonnan közvetlen kapcsolatba lehet lépni a jeruzsálemi Jad Vasem adatbankjával" - mondta. Albert Meyer, a berlini zsidó közösség vezetője bevallotta: kezdetben attól félt, hogy az emlékmű nem kerül közel az emberek szívéhez, de ma úgy látja, hogy "élő emlékmű lett annak minden előnyével és hátrányával."
Günther Morsch, a sachsenhauseni volt koncentrációs tábor emlékművének igazgatója így vélekedett: "Világos, hogy ez az emlékmű sohasem kelthet olyan érzéseket, mint Auschwitz, vagy Sachsenhausen, de ki kell várni, hogyan alakul a viszony a kőerdő és az információs központ között, mert csak ez utóbbi ösztönözheti érzelmi reakcióra az előbbit." Peter Eisemann, az építész éppen így képzelte el az emlékmű életét: "Ez nem temető. Az emberek leülnek, sétálnak, vagy ugrálnak a világ minden emlékművénél. Ez azt jelenti, hogy szívesen vannak ott, és ez jó" - nyilatkozta.
(Panoráma)