Búcsú az ókori Palmürától
2015. május 22. 15:26
Az egész régészvilág aggódik az ókori Palmüráért, miután múlt héten nyilvánosságra került, hogy az iszlámmal összeegyeztethetetlennek nevezett ősi kincseket szisztematikusan leromboló Iszlám Állam hadai mintegy két kilométerre közelítették a felbecsülhetetlen értékű romokat. A héten pedig bekövetkezett az, amire már mindenki számított: az iszlamista hadak elfoglalták a multikulturalizmus ókori fővárosát.
Legjobb tudomásunk szerint a dzsihadista szervezet a világörökség részét képező, a Szíria Velencéjének nevezett ókori romváros elpusztításába még nem kezdett bele, azonban félő, hogy nem sokat fog vele várni. Az Irak és Szíria jelentős területeit elfoglaló, szélsőséges iszlamista szervezet vallási megfontolásból törli el a Közel-Kelet évezredes emlékeit. Elmondásuk szerint azért harcolnak, hogy „megtisztítsák” az iraki, valamint a szíriai társadalmat mindattól, ami összeegyeztethetetlen az iszlámmal. Ide kattintva megtekintheti azokat az ókori emlékeket, amelyeket eddig elpusztított az Iszlám Állam.
Az UNESCO által 1980-ban a világörökség részévé nyilvánított város azon az egykor fontos kereskedelmi útvonalon található, amely Kínát, Indiát és Perzsiát a földközi-tengeri térséggel kötötte össze. A Szíria középső részén, egy oázisban, Damaszkusztól 215 kilométerre északkeletre és az Eufrátesztől 120 kilométerre délnyugatra fekvő Palmüra (Palmyra) az ókorban kiemelkedő jelentőségű település volt, fénykorát az i. sz. 2-3. századan élte. A különböző kulturális hatások - többek között a hellenisztikus, a római, a perzsa és a mezopotámiai - egy egészen sajátos stílussá forrtak ott össze.
A Szíriai-sivatagot keresztülszelő karavánok hosszú évszázadokon keresztül virágzó, „a sivatag mátkája” néven ismert város ügyeinek irányítását a legendás uralkodónő, Zénobia a 3. században vette át - miután a perzsa Szasszanidák támadása után Palmüra lerázta a római igát -, és hatalmát egészen Egyiptomig terjesztette ki. Így lett a királynő a Római Birodalom egyik legfőbb ellensége, Aurelianus római császár 272-273-as hadjárata azonban Palmüra összeomlásához vezetett. A települést minden bizonnyal Diocletianus uralma alatta hagyhatták magára. A szépséges Zénobia Itáliában, házi őrizetben hunyt el.
A római hódítás előtti hellenisztikus Palmüra romjainak létezéséről sokáig csak a történeti feljegyzésekből tudhattunk. A város sokáig aludta mély álmát, azonban néhány európai eljutott a romokig, így az angol Robert Wood is 1751-ben, akinek gyűjtései lázba hozták Európát. A tudományos értékű feltárás az első világháború után indult meg.
Először a leghíresebb műemléket ásták ki, a Babilonból importált Baál templomát, ahol az oszlopsorral övezett széles út ér véget, amely mentén a legfontosabb épületek csoportosulnak. A helyszín az UNESCO kulturális világörökségi listájára 1980-ban került fel. Napjainkban régészeti csoportok számos országból folytatnak ásatásokat a terület különböző részein.
Most bemutatjuk a város azon fontos helyszíneit, amely veszélybe került az iszlamista hódítás miatt.
Sivatagi fellegvár
Oszlopsorokkal szegélyezett utca
Baál isten temploma
Római kori színház
A római színház színpada
A tetrapülon, egy hatalmas római műemlék, amely a főútvonalat jelölte
Baál isten temploma
Faragott mennyezet Baál templomából
Palmüra igen gazdag lelőhelynek számít, számtalan szobor és egyéb faragvány került elő. Az egyik leghíresebb ez a vízköpő, amely egy oroszlánfejet ábrázol. A szíriai hatóságok szerencsére észnél voltak, így mikor megtudták, hogy az Iszlám Állam csapatai közelednek, több száz szobrot eltávolítottak a helyszínről, és biztonságba helyeztek.
Az ókori decumanus (főútvonal)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
