Buborékfújók, csirkelábak és elkapott pillanatok: budapesti streetfotók az 1970-es évekből

2021. február 26. 18:09 Múlt-kor

A nagyvárosi élet kibontakozása, az utcai történések besűrűsödése mellett a hétköznapi élet tipikus vagy éppen hogy furcsa és bizarr pillanatainak meglátására fogékony fotósok sem mentek el szó, pontosabban kép nélkül. Hivatásos és amatőr fotográfusok is észrevették azt, amit a riporterek is jól tudtak: a téma az utcán hever.

A street photography rokonjegyeket mutat a sajtófotóval, a kettő közötti különbség az, hogy előbbi nem megrendelésre, a szerkesztő által adott téma képi illusztrálása céljából készült, hanem a látottak rögzítéséért. Az utcai fotózás emellett nem keresi a lencsevégre kapott jelenet hírértékét, éppen ellenkezőleg: minél hétköznapibb valami, annál inkább megfelel a műfaj kritériumainak.

Mint megfogalmazott irányzat a street photography az 1950-es években jelent meg, elsősorban Amerikában, New Yorkban, ahonnan Párizsba és Londonba is átszivárgott. Ezzel párhuzamosan Kelet-Európában és Magyarországon is megjelent a hétköznapok képi megörökítésének igénye, de nem került a fő áramlatok közé. A kultúrpolitikai szabályozás kicsit sem kedvezett a szabadságra, spontaneitásra épülő, dokumentarista jellegű képek készítésének.

Az 1980-as években azonban egyre inkább előtérbe kerültek a társadalmi problémák és a marginalizált csoportok, közöttük az utca emberei. A szociofotók egészen mást képviseltek a központi elképzeléseket tükröző, beállított fotókhoz képest. A street fotó korszakokon átívelő, több mint száz évet felölelő jelenlétét bizonyította a Kiscelli Múzeum 2017-ben megrendezett Képlet című tárlata. A kiállításon a legrégebbi kép 1890 körül készült, a legfrissebb 2016-ban. Kereki Sándor eddig sosem látott képei szintén azt bizonyítják, hogy mennyi minden történt akkor, amikor tulajdonképpen nem történt semmi.