Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
2020. március 21. 13:14 Múlt-kor
Ajtót borítottak a boszorkányra
A késő 17. században az államhatalom engedékenyebben kezelte a vallási pluralizmust, az új tudományos eredmények pedig a boszorkányok létét cáfolták. A bíróságok egyre kevésbé fogadták el a kínzás révén nyert vallomásokat. Az állam és a hatóságok által indított boszorkányüldözések egyre inkább a háttérbe szorultak és az egész nemzetet megmozgató boszorkányperek 1662 után gyakorlatilag megszűntek.
Helyi szinten azonban még fél évszázadon át felbukkant a boszorkányokkal kapcsolatos hisztéria. Pittenweem nevű halászfaluban a 18. század elején még önbíráskodásra is sor került. A helyieket ugyan hatalmába kerítette a boszorkányfrász, de a hatóságok már nem végeztek ki senkit. Pittenweemben négy személy beismerte a boszorkányság bűnét, de később visszavonták vallomásukat. Az edinburgh-i hatóságok pedig nem engedélyeztek semmiféle tárgyalást, így a gyanúsítottakat szabadon kellett engedni.
1705. január 30-án a csőcselék az egyik boszorkánysággal vádolt nőt, bizonyos Janet Cornfootot végül halálra lincselt. A szerencsétlen nőt egészen a tengerpartig vonszolták, ahol egy ajtót borítottak a testére. Az ajtóra köveket halmoztak, amelyek a nő halálához vezettek.
Az utolsó kivégzésekre 1727-ben Dornochban került sor, majd ezt követően a brit parlament 1736-ban visszavonta az 1563-ban hozott boszorkánytörvényt.