Bővelkedett szokatlan választásokban az amerikai történelem

2024. november 5. 19:05 Múlt-kor

John F. Kennedyt mindössze 43 éves korában választották meg, ezzel ő lett az ország legfiatalabb és első katolikus elnöke, akit kezdetben sokan a Vatikán ügynökének és a pápai érdekek kiszolgálójának tartottak.

Vonzerő kontra szaktudás

Választási kampánya számos újdonságot hozott, ez volt az első alkalom, amikor emberek milliói a kanapéról követhették végig a viták sorozatát. Korábban csak nagyon keveseknek adatott meg az esély, hogy az elnökökkel személyesen találkozzanak, legtöbb esetben csak a rádión keresztül ismerhették fel hangjukat vagy újságcikkben csodálhatták meg képüket, így viszont már-már karnyújtásra kerültek, hiszen az amerikai háztartások nagy része rendelkezett televízióval.

A kontraszt a nézők szerint drámai volt. Míg a mindig sármos és rendkívül karizmatikus Kennedy edzettnek és egészségesnek tűnt addig ellenfele Nixon betegesen soványnak és sápadtnak hatott, mivel korábbi térdsérüléséből lábadozott. Esélyein erős izzadása és borostás arca sem segített.

Kennedy kontra Nixon vita 1960. október 21-én

Ehhez gyakori tévhit kapcsolódik, azok, akik a vitát rádión követték Nixont tartották a felkészültebb jelöltnek, míg azokat, akik a televízión keresztül szemlélték az eseményeket lehengerelte Kennedy fiatalos és jóképű karaktere. A kutatást 2100 fő részvételével végezték, akik közül csak 300-an követték rádión az adást. Így a felmérés semmiképpen sem lehetett reprezentatív.

A korabeli sajtó, élén a Times nevű lappal mégis azt hangoztatta, hogy a csaknem 70 millió néző előtt folytatott vita konkrétan eldöntötte a választásokat és Kennedy innen már akadály nélkül ülhetett az elnöki székbe. Ezt nem igazolja a rendkívül szoros eredmény, hiszen Nixon hajszállal, körülbelül 112 ezer szavazattal maradt le vetélytársa mögött, ami az Egyesült Államokban egy közepes város szavazókorú lakosságát jelentette.

Választásból polgárháború

Az 1860-as választás semmiképpen sem volt szorosnak mondható, következményeként viszont kirobbant a polgárháború, amelyet napjainkig a legtöbb amerikai áldozatot követelő fegyveres konfliktusként tartunk számon.

A fő kérdés a rabszolgatartás körül forgott, a republikánusok többsége a felszabadítás mellett érvelt, de nyíltan nem mertek szembe menni a déli demokratákkal. Számukra ez nemcsak elvi kérdés volt, hiszen nagybirtokrendszereik maximálás gazdasági potenciálját csak afroamerikai rabszolgáikkal tudták kiaknázni.

A megmérettetést a négy induló közül Abraham Lincoln nyerte, ami csak olaj volt a tűzre. Hetekkel később több déli állam is beharangozta elszakadási szándékát és elnöküknek a tapasztalt katonát, Jefferson Davist választották.

Jefferson Davis, az Amerikai Konföderációs Államok első és utolsó elnöke

Örök vesztesek

Az 1920-as választás nem tartozott a legizgalmasabb elnökválasztások közé, Eugene V. Debs fellépése azonban mindent megváltoztatott. A Szocialista Párt a 20. század elején még számos szavazóval rendelkezett, bár a két gigász, a Demokrata és a Republikánus Párt versengésébe számottevően nem szólhatott bele.

Ez cseppet sem szegte kedvét Debs-nek, hiszen 1900-től 1912 minden évben elindult a választáson. Hosszabb kihagyás után 1920-ben szokatlan helyszínről kezdte a kampányát, a börtönből, mivel háborúellenes beszédei és kémkedés vádja miatt 2 év letöltendő büntetésre ítélték.

Hasonló szerepet töltött be a későbbiekben a szegregációt továbbra is fenntartani kívánó alabamai kormányzó, George Wallace, aki négyszer szállt ringbe az elnöki székért. Habár a győzelemről soha nem is álmodhatott, a déli államok körében tekintélyes számú szimpatizánsra tett szert és a rossz nyelvek szerint kulcsszerepe volt a demokrata elnökjelölt, Hubert Humphrey vereségében is.

George Wallace az Alabamai Egyetem épület előtt tüntet a deszegregáció visszaállításáért