Bocsánatos bűnné vált később az ördög italának csempészete
2024. május 27. 18:05 Múlt-kor
Kutya nehéz időszakon mehetett keresztül több millió amerikai az 1919 és 1933 közötti években, amikor törvény tiltotta az alkoholos italok gyártását, kereskedelemét és nem utolsósorban fogyasztását. A szesztilalom azonban az eredeti szándékkal ellentétben nem a közerkölcsök javulását idézte elő, éppen ellenkezőleg: a korábban a társadalmi normákat maradéktalanul betartó állampolgárokat törvényszegésre kényszerítették, a nagyvárosok utcáit pedig bűnszövetkezetek uralták, amelyek páratlan leleményességgel csempészték, valamint állították elő a betiltott italokat.
Fejszével „az ördög itala” ellen
Az alkoholtilalom a Föld számos országának lakói számára lehet ismerős jelenség. Oroszországban 1914 és 1925 csak éttermekben volt engedélyezve tömény szeszesitalok forgalmazása, évtizedekkel később pedig Mihail Gorbacsov is megpróbálta rávenni a szovjeteket az absztinenciára. Bár részsikereket fel tudott mutatni, az alkohol árusításának korlátozása, valamint a szeszes italok árának megemelése az alkohol feketepiacának megerősítését eredményezte, súlyos csapást mérve ezzel a szovjet gazdaságra.
A Feröer-szigeteken 1908-tól 1992-ig volt érvényben szesztilalom a 2%-nál nagyobb alkoholtartalmú italokra. Izlandon 1915-ben vezettek be szesztilalmat. 1922-ben a bort feloldották a korlátozások alól, 1935-ben pedig a többi alkoholos italt is, kivéve a 2,25 %-nál nagyobb alkoholtartalmú söröket, amelyet csak 1989 óta lehet ismételten fogyasztani az országban.
Norvégiában 1916 és 1927 között a tömény italokra vonatkozóan volt érvényben alkoholtilalom, Kanadában 1918 és 1920 között, Finnországban 1919 és 1932 között jártak nehéz idők a szeszkedvelőkre. Magyarországon 1919-ben a mindössze 133 napra hatalomra került kommunisták, az ún. tanácsköztársaság vezetői vezettek be alkoholtilalmat.
„Kóser bor – szentségi célra” és egy elégedett vásárló
A szesztilalom bevezetése a mai Egyesült Államok területén nem a 20. században merült fel először. Az alkoholellenesség mélyen gyökerezik a puritán angolszász társadalomban: a massachusettsi bíróság már 1657-ben illegálisnak nyilvánította a tömény szeszes italok kereskedelmét, a 19. századra pedig bizonyos körökben megjelent az alkoholkereskedelem és -fogyasztás állami tilalmát előíró rendelkezésre való igény.
Kibontakozott az ún. józansági mozgalom, amely a tökéletes társadalom puritán utópiájának részeként az italtól tartózkodó emberek Amerikájának megteremtését tűzte ki céljául. A mozgalom legemblematikusabb figurája Carrie Nation volt, aki fejszével járta Kansas és Oklahoma kocsmáit, hogy vallásos énekeket zengve verje szét a berendezést, valamint „az ördög italát” rejtő üvegeket.
Kormányzati ügynökök vizsgálnak át mintegy 3000 zsáknyi szeszes italt, amely egy, a New York-i kikötőben horgonyzó szénszállító hajón volt elrejtve
A józansági mozgalom az első világháború idején érte el népszerűségének csúcspontját, nagyjából ugyanakkor, amikor az idegenellenesség is a tetőfokára hágott. Az egybeesés nem véletlen, a mozgalom ugyanis a bevándorlókat tette felelőssé az alkoholproblémák elharapódzásáért. Így aztán nem csoda, hogy az alkoholtilalom szószólói közé tartozott a Ku Klux Klán is.
A háborúból fakadó rendpárti érzület megerősödése idején, 1919. október 28-án az amerikai kongresszus – Woodrow Wilson elnök vétója ellenére – elfogadta az ún. Volstead-törvényt (a törvényjavaslatot Andrew Volstead terjesztette be), amely az ugyanazon év januárjában elfogadott 18. alkotmánykiegészítés alapján betiltotta mindenfajta alkoholtartalmú ital előállítását, szállítását és árusítását az Egyesült Államokban. Az 1920. január 16-án életbe lépő törvény a 0,5%-nál nagyobb alkoholtartalmú italokra vonatkozott. A prohibíció az USA lakosságát két táborra osztotta, a „szárazakra” és a „nedvesekre”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
