Betegségeivel és irigyeivel dacolva virágoztatta fel Egyiptomot a szakállas királynő
2022. június 14. 15:00 John Hughes
Az ókori Egyiptom uralkodói szinte kivétel nélkül férfiak voltak. Bár a nők régensként a fáraók kiskorúsága idején vagy az uralkodó feleségeként beleszólhattak a politikába, az észak-afrikai birodalom története során mindössze néhány esetben foglalhatták el a trónt. Ha pedig az ókori Egyiptom királynőiről esik szó, valószínűleg csak nagyon kevesen vannak, akiknek elsőként nem Kleopátra jut eszébe. Míg azonban Egyiptom utolsó fáraója – akinek halála után a birodalom római provinciává süllyedt – elsősorban szerelmi ügyeinek köszönhetően került az érdeklődés homlokterébe, a XVIII. dinasztia ötödik fáraója, az i. e. 1479 és 1458 között regnáló Hatsepszut uralkodása a stabilitás, a békés fejlődés és a monumentális építészeti beruházások időszaka volt.
A törtető mostoha
Fantasztikus hírrel állt a nyilvánosság elé 2007. június 27-én Záhi Havvász, az Egyiptomi Régiségek Főtanácsának akkori vezetője. A kairói Egyiptomi Múzeumban tartott nemzetközi sajtótájékoztatón bejelentette: száz százalékos bizonyossággal azonosították Hatsepszut királynő földi maradványait.
A múmiát egy nemzetközi kutatócsoport által elvégzett DNS-elemzés és csontvizsgálat, valamint egy, a királynő nevét viselő temetkezési edényben talált őrlőfogszilánk elemzésével sikerült azonosítani. A Hatsepszut azonosítása szempontjából döntő fontosságú őrlőfogdarabkát még 1881-ben találták meg egy, a királynő nevét viselő kanópuszban (díszes edényben), és kiderült, hogy az tökéletesen illeszkedik a Hatsepszutként azonosított múmia felső állkapcsának egyik őrlőfogába.
Hatsepszut múmiája évszázadokon át az egyiptológusok egyik legkeresettebb kincse volt. A királynő maradványait Howard Carter 1903-ban a Királyok Völgye KV60-as számozású kriptájában egy olyan szarkofággal együtt találta meg, amely Hatsepszut Szitre-In nevű dajkájának nevét viselte.
A Tutanhamon-sír felfedezőjének fogalma sem volt róla, hogy Hatsepszut múmiája előtte hever, így a szarkofágnak nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Később Elizabeth Thomas amerikai egyiptológus volt az első, aki a múmia jobb karjának fáraókra jellemző tartásából arra következtetett, hogy a szarkofág magát a nagy egyiptomi királynőt rejtheti. A régész sajnos már nem érhette meg feltételezése bizonyítását.
Hatsepszut a nagy egyiptomi hódító, I. Thotmesz lánya volt. Az i. e. 1493 körül elhunyt uralkodót Hatsepszut féltestvére – az I. Thotmesz egyik mellékfeleségétől született – II. Thotmesz követte a trónon. Az új király uralkodóként a hagyományoknak megfelelően feleségül vette féltestvérét, Hatsepszutot. Frigyükből egy gyermek, Nofruré hercegnő született, II. Thotmeszt azonban egyik mellékfelesége (vagy ágyasa), Iszet egy fiúgyermekkel, a későbbi III. Thotmesszel is megajándékozta.
Habár Hatsepszut múmiája évszázadokon át az egyiptológusok egyik legkeresettebb kincse volt, Howard Carternek fogalma sem volt, kinek a szarkofágját fedezte fel
A feltételezések szerint már II. Thotmesz uralkodása alatt is Hatsepszut irányította a háttérből a birodalmat, férje halála után azonban már bizonyosan az ő kezében futottak össze a hatalom szálai. II. Thotmesz halála után a trónt Iszettől született fia, III. Thotmesz örökölte, és a kiskorú uralkodó mellett Hatsepszut látta el a régensi feladatokat. Ez a szerep azonban nem sokáig elégítette ki a királynőt, és fokozatosan magához ragadta a teljes hatalmat.
Csak találgatni lehet, mi vezette arra a régenst, hogy ne csak de facto, hanem jogilag is a birodalom első számú vezetőjévé váljon. Nyilvánvalóan szerepet játszhatott ebben becsvágya, mint ahogyan egy politikai, társadalmi vagy katonai válsághelyzet, vagy – tekintve, hogy III. Thotmesz csak II. Thotmesz egyik mellékfeleségétől született fia volt – a királyi vérvonal tisztaságának a biztosítása is.
A hatalomátvétel törvényességének igazolásához mindenesetre jelentősen hozzájárult, hogy az újdonsült uralkodó a nagyhatalmú Ámon-papok jóváhagyásával az egyik főisten, Ámon leányaként jelenhetett meg az egyiptomi nép előtt. Uralmát apjának tulajdonított idézetekkel is igyekezett legitimálni. Több, regnálása idejéből való felirat szerint I. Thotmesz valójában Hatsepszutot jelölte ki utódjául, ez azonban valószínűleg nem több a valóság propagandacélú meghamisításánál.
Hatsepszut uralkodóként a Maatkaré nevet vette fel. Az ábrázolásokon egyre férfiasabban jelenítették meg, és a hivatalos ünnepségeken még rituális szakállt is magára öltött, jelezve, hogy szinte semmiben sem különbözik egy férfi uralkodótól. Egy valamit kivéve: ez pedig a férfiakhoz való viszonya volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
