Batthyány Lajos: "egy nagy és szép ügy hősi vértanúja"
2015. február 11. 11:20
"Éljen a haza! Rajta, vadászok”
A tavaszi hadjárat során a közeledő magyar seregek elől Laibachba (ma Ljubljana), Pozsonyba majd Olmützbe (ma Olomouc) vitték. Batthyány Lajos gróf kivégzéséhez nehezen találtak jogi alapot az osztrákok. Augusztus 30-án a felségjogokba való beavatkozásért, valamint az 1848. október 6-i bécsi forradalom előidézésében játszott szerepéért az olmützi törvényszék végül - felsőbb utasításra - kötél általi halálra ítélte.
Esetében a bíróság még a Bécsben hozott szabályt is megsértette, hiszen a felelősségre vonás csak az 1848. október 3., tehát az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozhatott volna, Batthyány viszont ekkor már lemondott tisztségéről. A vádat és a védelmet is ellátó hadbíró alaposan megindokolt kegyelmi kérvénye Haynau elé került, aki október 5-én megerősítette az ítéletet.
A kivégzést - a tizenhárom aradi vértanúval együtt - október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour halálának évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel a hozzá becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és bár életét megmentették, nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta az ítéletet, ami miatt később Haynau idegrohamot kapott. (az aradi tizenhármak utolsó óráiról itt írtunk)
A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet a katonáknak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Éljen a haza! Rajta, vadászok”. Holttestét a ferencesek kriptájába temették, innen 1870-ben vitték országos gyászpompával a Kerepesi úti temetőbe. Kivégzésének helyén áll a Batthyány-örökmécses, amely a szabadság jelképévé vált, sírja fölé 1874-ben a székesfőváros díszes mauzóleumot emelt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
