Bár bírálóik gúnynak szánták, Sisley és barátai büszkén nevezték magukat a „fény festőinek”

2018. október 30. 14:56 MTI

Tehetős angol család gyermekeként Párizsban látta meg a napvilágot, apja selyemkereskedelemmel foglalkozott, anyja művelt, zeneszerető asszony volt. Tizennyolc éves korában Londonba küldték, hogy az üzleti világban gyűjtsön tapasztalatokat, ám ő a tőzsde vagy a kereskedőcsarnokok helyett a múzeumokat látogatta, William Turner és John Constable festményeit tanulmányozta. Négy év múlva visszatért Párizsba, és egy svájci festő, Marc-Charles-Gabriel Gleyre műtermében folytatta tanulmányait, itt ismerkedett meg Claude Monet-val és Pierre-Auguste Renoirral.

Újdonsült barátaival a természetben, a szabad ég alatt (plein air) festették tájképeiket, nem a műteremben, ami akkoriban szokatlan merészségnek számított. „A fény festői” - ahogy ők magukat büszkén, bírálóik pedig gúnyosan nevezték - azt próbálták megfesteni, amit láttak, a pillanatnyi érzéki benyomást, az impressziót akarták megragadni. A napfény és az árnyékok ábrázolását, a színesebb, eleven képeket a közönség kezdetben elutasítóan fogadta, ezért alig nyílott lehetőségük arra, hogy műveiket kiállítsák vagy eladják. Az évenként megrendezett Szalon bírálóbizottsága rendre visszautasította beküldött alkotásaikat.

Az 1860-as években Sisley - művészetkedvelő apja támogatása révén - kedvezőbb anyagi helyzetben volt, mint társai, ezért gond nélkül járhatta a maga útját. 1866-ban megismerkedett egy breton nővel, Eugénie (vagy Marie) Lesouezec-kel, akitől két gyermeke született, és akivel a bohém párizsi festők törzshelye, a Café Guerbois közelében béreltek lakást. A Szalon 1868-ban kiállította Sisley festményeit, de a tárlatlátogatók és a kritikusok fanyalogva fogadták alkotásait.

Az 1870-es porosz-francia háború apja üzletét is tönkretette, ettől kezdve képei eladásából kellett biztosítania megélhetését. Festményeit azonban csak halála után kezdték nagy becsben tartani, így családjával szűkös körülmények között éltek. Az első független impresszionista kiállítást követően egyik pártfogója, képeinek vásárlója jóvoltából 1874-ben néhány hónapos utazást tett Angliában, a Temze partján fekvő kisvárosban, Moleseyben csaknem húsz képet festett. A Molesey gát reggel című képéről hetvenöt esztendővel később azt írta Kenneth Clark művészettörténész: „az impresszionizmus legtökéletesebb pillanata”.

Sisley a drága párizsi élet elől 1880-ban egy kis faluba költözött családjával, közel a fontainebleau-i erdőhöz, ahol a 19. század elején a barbizoni iskola festői alkottak. Miután 1897-ben hivatalosan is összeházasodott feleségével a walesi Cardiffban, francia állampolgárságért folyamodott, de elutasították. 1899. január 29-én, néhány hónappal felesége halála után brit alattvalóként hunyt el Moret-sur-Loing-ban.

Sisley élete során hozzávetőleg 900 olajfestményt alkotott, s csaknem mindegyik franciaországi tájakat ábrázol, de néhány tucat képet London környékén és Walesben is festett. Vásznain a fények játéka a meghatározó: nem az alakok fénylenek, hanem a fény bontja ki a természet, a fák, a dombok, a házak alakját. Embereket csak elvétve ábrázolt, ha mégis, dologtevő vagy megpihenő, olykor valahová igyekvő apró figuraként mosódnak bele a háttérbe. Az embereknél lelkesebben ábrázolta a havat, rengeteg képe jelenít meg behavazott, téli tájat a fehér számtalan árnyalatában. A művészettörténet őt tartja a legtisztább, ha nem is a legnagyobb impresszionistának. Pályatársai közül Camille Pissarro festészete áll hozzá a legközelebb.