Bankban dolgozott az MI5 sztárkéme

2014. október 29. 11:33

Eric Roberts - ahogy az a brit Nemzeti Levéltár MI5-os dokumentumaiból kiderült - a brit biztonsági szolgálatok egyik legsikeresebb ügynökeként több tucat, egyes becslések szerint több száz német kémet, illetve náciszimpatizánst iktatott ki a második világháború éveiben, úgy hogy magát német kémnek álcázva beszivárgott köreikbe. A dokumentumok szerint Roberts hivatásos hírszerző tiszt volt, s 1957-es nyugdíjazását követően családjával Kanadába költözött, hogy új életet kezdjen, s idejét az írásnak, valamint a történelemnek szentelje.

A napokban előkerült források szerint Roberts nem egy átlagos banktisztviselő volt, valójában ő irányította az ún. ötödik hadoszlop (a belső ellenség) elleni műveleteket. A lánya, aki előtt eddig szintén rejtve volt Roberts titka, elmondta, hogy az apja az MI5 tisztje volt, és a Westminster Bankban végzett napi munkája csak álca volt.

"Teljesen le vagyok döbbenve, egyáltalán nem sejtettük, hogy édesapám ilyen hatalmas feladatokat vállalt a második világháborúban" - mondta a ma 72 éves Crista McDonald. "Nagyon büszke vagyok rá, hiszen ezt a munkát nem a dicsőségért vagy az elismerésért vállalta, ugyanis titokban kellett tartani kilétét. Úgy kockáztatta mindennap az életét, hogy még egy kitüntetést sem kaphatott" - tette hozzá.

A dokumentumokból kiderült, hogy Roberts munkáltatóját némileg zavarba hozta Oswald Harker alezredes, az MI5 főigazgatójának 1940-ben megfogalmazott kérése, miszerint tegye lehetővé, hogy az alkalmazottja a belső elhárításnak dolgozhasson. A dokumentumok egyértelművé tették, hogy a korszak híres kémálneve, a Jack King nem John Bingham MI5-os ügynöké, hanem Robertsé volt.

MI5-os források szerint "King" példaszerűen kézben tartotta a hazai náci szimpatizánsok ellenőrzését, s több brit védelmi terv "eltulajdonításával" sikeresen elhitette velük, hogy ő maga is a Gestapónak dolgozik. Mindez azért is sikerülhetett, mivel 1932-ben és 1934-ben megtanult folyékonyan németül és spanyolul is. A dokumentumokból az is kiderült, hogy Roberts a dzsúdzsucu (jujitsu) japán harcművészet megszállottjaként tagja volt az Angol-Japán Dzsúdó Klubnak.

1942-től kezdve a Jack King álnevet használva Roberts hat férfivel és nővel lépett kapcsolatba, akikkel elhitette, hogy német kém. Bizalmukat megszerezve több tucat árulót sikerült lépre csalnia, köztük magas rangú személyeket is. Fő feladata az volt, hogy ne kerüljenek az ötödik hadoszlop tudtára a brit légvédelem titkosított anyagai, amelyek birtokában a németek sikeresebbek lehettek volna egy esetleges újabb angliai csatában vagy könnyebben tudták volna megvalósítani régóta dédelgetett álmukat, az angliai partraszállást. Legfőbb működési terepe a Siemens Schuckert német elektronikai vállalat angliai leányvállalata volt, amely viszonylag könnyen értesülhetett a legújabb brit fejlesztésekről. 

Már 50 éves volt, amikor a háború után 12 évvel családjával úgy döntöttek, Kanadába költöznek. Feleségével, a nála hét évvel idősebb Alice-szal, két fiával és egy lányával Liverpoolból Bostonba hajóztak, majd szárazföldön tették meg az utat a csendes-óceáni partokig. British Columbia déli szigeteinek egyikére, Salt Spring Islandre költöztek, ahol az egykori kém történelemmel kezdett foglalkozni. 1962-ben jelent meg Salt Spring Saga című műve, amelyben azoknak a telepeseknek a történetét dolgozta fel, akik 1859-ben népesítették be a szigetet.

Salt Spring kicsiny szigetén történészi munkája révén hamar ismertté vált, s lányának 1967-es esküvője már a helyi újságok címoldalára került. Roberts rendszeresen publikált az ottani sajtóban, amelyben új otthonát sokszor menedéknek hívta. Az még mindig rejtély, hogy pontosan miért döntött a Kanadába költözésről. Amikor megkérdezték a lányát, hogy tudja-e, mi volt a költözés oka, ezt válaszolta: "Tudom, de nem fogom nyilvánosságra hozni".