Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》
Bámulatos beruházásokon keresztül vált halászvároskából forgalmas kikötővé Fiume

Bámulatos beruházásokon keresztül vált halászvároskából forgalmas kikötővé Fiume

2023. március 18. 17:05 Múlt-kor, Korall

Fiume (Rijeka, Horvátország) nemzetközi kikötő- és iparvárossá fejlesztése olyan teljesítménye a dualizmus kori magyar államnak, amely a mai napig ismert még a szélesebb közönség számára is. Fiume az ország egyetlen tengeri kikötőjeként fontos szerepet töltött be a korabeli nemzetgazdaságban, közelebbről a külkereskedelemben, és a magyar állam e szerep jelentőségének megfelelően fektetett be infrastruktúrájának és iparának mielőbbi, európai viszonylatban is versenyképes szintre emelésébe. Jól mutatja a fejlesztés dinamikáját, hogy a „kereskedő-, tengerész- és halászvároska” 1891-re megháromszorozta a kiegyezés előtti lakosságszámát, az ipari népesség arányát tekintve pedig ekkorra Selmecbánya után Magyarország második legiparosodottabb városa lett.

<

Eszik Veronika: Fiume árnyékában. A magyar kikötő dualizmus kori iparosításának regionális következményei című tanulmánya a Korall társadalomtörténeti folyóirat 76. számában jelent meg, és erre a linkre kattintva olvasható teljes egészében. Amennyiben az írást forrásként kívánja felhasználni, kérjük, hogy az eredeti megjelenési helyet adja meg forrásul.

A szakirodalom a magyarországi városhierarchiában igyekszik elhelyezni az ekkoriban közjogilag a magyar koronához tartozó várost, noha pozíciója egyedülálló, így a különböző osztályozásokban nehezen találni olyan kategóriákat, amelyek szerepét és működését megfelelően jellemzik:

„Fiume helyzete, városi szerepköre a dualizmus korában speciális; közjogilag Magyarország exklávéja, közigazgatási intézményeinek hatásköre nem terjedt túl a város határán. […] Természetszerűleg a gazdasági, kereskedelmi funkciók domináltak a város életében […]. Városi funkcióinak volumene alapján a megyeközpontok között a rangsor élén állt, Miskolccal kb. azonos értékkel, s noha a »jelentőségtöbblet« alapján is az első, hinterlandja mégsem a környező területekre terjedt – azoktól a közigazgatási határok, a domborzati akadályok és a közlekedési feltáratlanság, sőt nyelvi különbségek is elválasztották –, hanem távoli anyaországa.”

Tanulmányomban elsősorban az elszigeteltség, a különállás e vízióját szeretném árnyalni, Fiume pozícióját ugyanis nem csupán a magyarországi városhierarchiában elfoglalt helye alapján értékelhetjük. A Zágráb után Horvátország városai között is a második legiparosodottabb település modernizációjának a regionális hatása is kimutatható, és egy ilyen vizsgálat az iparosodás és a településszerkezet átalakulásának egymásra hatását az államjogi kereteken átnyúlva is megragadhatóvá teheti.

Fiume közjogilag valóban közvetlenül a magyar koronához tartozott, mégis élő szerepet töltött be a horvátországi városhálózatban, és nagyon is erőteljesen hatott a környezetében található tengerparti, rivális településekre.

Ez a hatás leginkább két folyamat vizsgálatával érhető tetten. Egyrészt az ipari intézményekben többségében foglalkoztatott, a környék horvát falvaiból és a szomszédos horvát városkákból bejáró lakosság tapasztalatának kutatásával, akik így napi kapcsolatban álltak a magyar modernizáció kirakatvárosával. Ez a tanulmány azonban a másik folyamatot kívánja elemezni, Fiume hatást gyakorolt ugyanis a környezetére azáltal is, hogy minden infrastrukturális beruházás a városba csatornázódott.

A magyar tengeri kikötő a vasúti összeköttetések és a kikötőfejlesztések révén behozhatatlan előnyre tett szert a korábban vele nagyjából azonos pozícióban lévő szomszédos kikötővárosokkal szemben. Az erőforrás-koncentráció legnagyobb vesztesének Zengg (Senj, Horvátország) bizonyult. A város a fiumei vasút megépítése előtt a Károlyvárosból (Karlovac, Horvátország) ide érkező József-útnak köszönhetően jelentős kereskedelmi központnak számított – az ezen az úton érkező árukat prosperáló vitorlás-kikötőjén keresztül értékesítette tovább. A gőzhajózás elterjedésével azonban a településnek nemcsak kereskedelmi, de fő ipari profilja is háttérbe szorult, a nagy múltú vitorláshajó-építő városi elit elvesztette bevételi forrását és ezzel presztízsét.

Zengg az erőforrások egyenlőtlen elosztása következtében tehát rendkívül nehéz helyzetbe került: a nagyjából azonos földrajzi helyzetű, ám geopolitikai értelemben mégis szerencsésebb pozíciót élvező Fiumével képtelen volt felvenni a versenyt. Tanulmányom középpontjában Zengg pozícióvesztése áll – a fiumei iparosítás és modernizáció következményeként fellépő átrendeződést vizsgálom, arra helyezve a hangsúlyt, ahogyan ez a folyamat a település közvetlen környezetére hatott, ezúttal mellőzve Fiume országos jelentőségének méltatását, viszont árnyalva azt a képet, amely szerint a kikötőváros nemcsak közjogilag, de gyakorlatilag minden egyéb tekintetben is elszigetelődött környezetétől.

Arra keresem a választ, hogy egy iparváros központilag vezérelt kialakítását hogyan dolgozza fel a szomszédos régió és annak korábbi kereskedelmi központja, milyen narratívákat fogalmaz meg megváltozott helyzetére nézve, és milyen megoldásokat keres a problémáira. A tanulmány első részében röviden a narratívákra, míg második és harmadik alfejezetében a megoldásjavaslatokra koncentrálok.

Mint majd látható lesz, a zenggi kereskedő és értelmiségi elit erejéből messze nem csupán sérelemlistákra vagy afféle panaszfüzetekre futotta, ellenkezőleg, olyan megoldásjavaslatokat dolgozott ki, amelyek két szempontból is országos jelentőségűvé emelték a városka küzdelmét. Zengg és vármegyéje, Lika-Krbava megye lett egyrészt az úgynevezett Horvát Jogpárt első számú magterülete, ami azt jelentette, hogy a nemzeti mozgalom, amely az 1880-as évekre az ellenzék fő erejét képezte a horvát száborban, épp ezen a területen számíthatott a leghűségesebb szavazókra.

Az igen aktív, a bécsi, budapesti és zágrábi döntéshozó körökkel is folytonosan kapcsolatot kereső zenggi Kereskedelmi és Iparkamara pedig küldetésének választotta, hogy előmozdítsa a kisipar támogatásának ügyét. A kézműipar megmentése egyfajta önvédelmi stratégiaként jelent meg a kapitalista gyáriparból kimaradó, sőt annak visszásságaival szembesülő város ipartestületében, ezt a stratégiát pedig következetesen képviselte a kereskedelmi kamarákat összefogó zágrábi ipartestületen keresztül országos szinten is.

A tanulmány forrásait elsősorban a helyi sajtó, a régió és a kor talán legjelentősebb szépirodalmi életműve, Vjenceslav Novak munkássága, illetve a Zenggi Kereskedelmi és Iparkamara iratai képezik. A rendkívül korlátozott politikai érdekérvényesítési lehetőségek miatt a kamara nagy jelentőségre tett szert Zengg életében. Noha saját irattára nem maradt fenn, köszönhetően aktív kapcsolattartásának a különböző döntéshozó szervekkel (Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság, különböző minisztériumok, a báni kormányzat, Zágrábi Kereskedelmi és Iparkamara stb.), szétszórtan ugyan, de számos forrás áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy az intézmény – mai szóval – lobbitevékenységét rekonstruálni tudjuk.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Bámulatos beruházásokon keresztül vált halászvároskából forgalmas kikötővé Fiume

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra