Az utolsó szó jogán négy órán át beszélt elítélése előtt a később felakasztott Szálasi
2018. március 1. 12:01 Csernus Szilveszter
A bitófán
A bíróság 1946. március 1-én hirdetett ítéletet. Mind a hét vádlottat bűnösnek találták a népbíróságokat létrehozó kormányrendelet (és az azt törvényerőre emelő 1945. évi VII. törvénycikkben kodifikált) háborús bűncselekményekben. Szálasit az alábbi bűntettekben találta bűnösnek a bíróság: emberek törvénytelen kivégzése, vagy megkínzása, Magyarországnak a háborúba történő fokozottabb belesodrása (vezető állásban kifejtett tevékenységgel), a fegyverszünet megkötésének megakadályozása, és a nyilas kormányzatban való vezető állás vállalása (11.§ 1., 3., 4. pont, 6.§ 5. pont).
Szálasi Ferencet és vádlott-társait kötél általi halálbüntetésre, és vagyonelkobzásra, mellékbüntetésként pedig politikai jogaik gyakorlásának 10 évi felfüggesztésére ítélte a népbíróság (ez utóbbira a formalitás mellett azon esetre volt szükség, ha a fő büntetéseikre kegyelmet kapnának).
Fellebbezési jog a népbírósági rendszerben nem lévén, valamennyi vádlott kegyelemért folyamodott. Szálasi védője elzárásbüntetésre kérte átváltoztatni az ítéletet, vagy legalább a halálbüntetés helybenhagyása esetén a kötél általi végrehajtást golyó általira változtatni – tekintettel katonatiszti múltjára.
Szálasi Ferencet, Gera Józsefet, Vajna Gábort, Beregfy Károlyt és az Imrédy-perben bűnösnek talált Rajniss Ferencet 1946. március 12-én adták át a hóhérnak. A volt nemzetvezető a Markó utcai fogház bitófáján végezte be pályafutását. A Népbíróságok Országos Tanácsának kegyelmi tanácskozására csak másnap került sor, ám Tildy Zoltán köztársasági elnök elé kerülő előterjesztésben már csak Csia Sándor, Kemény Gábor és Szöllősi Jenő bízhatott – kevés reménnyel. Rajtuk március 19-én hajtották végre a halálos ítéletet.