Az Újvilág első cowboyai spanyolul beszéltek
2021. november 15. 18:08 Múlt-kor
Évszázadokkal az amerikai cowboyok feltűnése előtt már voltak, akik lóhátról, lasszóikat mesteri ügyességgel vetve terelték a marhák hatalmas csordáit: ők voltak a mexikói vaquerók, akiktől későbbi, világhírűvé vált angol ajkú társaik a fogásokat eltanulták.
Spanyol hagyományok
A spanyol hódítók az 1519-es partra szállásukat követő években az Ibériai-félszigetről hozott tudásukat átruházták a jobbára őslakos, később mesztic férfiakból álló segédszemélyzetükre, akikből így lettek az első vaquerók (szó szerint „tehenészek”, a spanyol „vaca”, azaz „tehén” szóból) azon a területen, amelyet később Mexikónak neveztek.
„Több évszázadnyi lovas mesterség elfeledett története ez, amely a gyarmati múlthoz kapcsolja a vaquerókat” – mondta el Pablo A. Rangel, a vaquerók történetével foglalkozó kutató.
A lovas marhahajcsárok az évszázadok során folyamatosan öregbítették hírnevüket, ahogy Spanyolország észak-amerikai birodalma nyugat felé terjeszkedett Texas felől Új-Mexikón és Arizonán át a ferences szerzetesek által létrehozott kaliforniai spanyol missziók felé a 18. század végén.
Rangel elmondása szerint a billogozás és a modern nagyállattartási praktikák elterjedése előtt a vaquerók munkája kulcsfontosságú volt egy olyan társadalomban, ahol az élelmiszer gyakran korlátozott mennyiségben volt csak hozzáférhető, és a Spanyolországból importált szarvasmarhák gyakran elkóboroltak.
Habár a spanyolok hosszú múltra visszatekintő lovas hagyományokkal rendelkeztek, Észak-Amerika zord vidékein újfajta készségekre is szükség volt. „Ami igazán elkülöníti a vaquerót egy egyszerű lovastól, az a kötélsodrás. Ők készítették saját nyergeiket is” – mondta Rangel.
A legfontosabb azonban az volt, hogy képesek voltak befogni az elvadult lovakat, és mindennapi gyakorlatuk részévé emelték a lasszózást.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
