Az ötvenes években az atombombatesztek is a Las Vegas-i turizmus részét képezték
2020. október 5. 15:49 Múlt-kor
Las Vegas, „a bűn városa” ma is éjszakai csillogásáról, figyelemfelkeltő neonfényes hirdetéseiről és kaszinói, szállodái általános fényűzéséről ismert világszerte. Az 1950-es években azonban egy másfajta fényforrás is idevonzotta az embereket: az 1951-ben megnyílt, a várostól alig több, mint száz kilométerre található Nevadai Nukleáris Tesztövezet atomvillanásai és gombafelhői önmagukban is vonzották a turistákat, azt pedig, hogy a hatalmas robbanások Las Vegasból is jól láthatók voltak, a kaszinóváros maradéktalanul igyekezett kihasználni.
A mindentől távol fekvő sivatag kiváló helyszín volt a tesztövezet létrehozásához, mivel kevés lakott terület esett hozzá közel, így a robbantások lehetséges káros hatásai minimálisak voltak a lakosságra nézve – akkoriban legalábbis így gondolták. Azon kevesek számára pedig, akik a közelben laktak, a detonációk szórakoztató látványosságot nyújtottak, a következményekkel kevesen törődtek.
A mindössze 25 000 lakosú kisvárosból 2,5 milliós világvárossá duzzadó Las Vegas új látványossága az újságírókat is hamar elkezdte vonzani, és az „atomturizmus” országszerte ismert fogalommá vált. Még a New York Times is „az atombomba-nézés nem éppen ősi, azonban mégis tiszteletre méltó időtöltéséről” írt.
Habár az ország több pontján is folytak a hidegháború idején felszíni atombomba-tesztek, a nevadai helyszín volt az egyetlen, amelyre turizmus épült, legfőképpen Las Vegasban. Az eleve a felszínes szórakoztatásra és látványosságokra épült város mindig is arra biztatta látogatóit, hogy éljenek a pillanatnak, a magas épületek és egyéb jó kilátást biztosító helyszínek tulajdonosai egyszerűen addigi vendégcsalogató praktikáikat szabták át az új attrakcióra.
Új szervezetek jöttek létre, amelyek a nyilvános atomteszt-naptárnak megfelelően rendeztek a robbantások megfigyelésével egybekötött mulatságokat, az ezekről készült fényképek pedig a sajtót bejárva tovább fokozták az érdeklődést. Idővel arra is kialakult az igény, hogy a teszthelyszínhez egészen közelre szervezzenek utakat, illetve jelöljenek ki parkolóhelyeket a civil nézők számára – ezek leginkább a korban szintén népszerű autós mozikra emlékeztettek.
Az „atompartik” mellett azonban Las Vegas menedéket is kínált a hidegháború nyomasztó valósága elől, amely a bármely pillanatban kirobbanó atomháború folyamatos veszélyét hordozta. A kaszinók, bárok és luxusszállodák ironikus módon éppen a gombafelhők árnyékában várták a kikapcsolódni vágyókat.
A Nevadai Nukleáris Tesztövezetben az 1960-as évektől már ritkábban hajtottak végre teszteket, és 1992. szeptember 23-án hajtották végre az utolsó atomrobbantást. Napjainkban a detonációk helyett a 2005-ben Las Vegasban megnyitott Nemzeti Atomteszt-Múzeum (National Atomic Testing Museum) tarthat számot a téma iránt érdeklődők figyelmére. Emellett a városból indulnak rendszeres buszos túrák magához a tesztövezethez is.
Míg Las Vegas számára az 1950-es évek a fejlődés izgalmas korszaka volt, amely bebetonozta a köztudatban a világ egyik legjelentősebb turistaparadicsomaként, egyúttal az atomfegyverekkel vívott harmadik világháború rémisztő fenyegetésének árnyékában telt.
Részben az emiatt érzett nyomasztó stressz miatt érkeztek olyan sokan kikapcsolódni a városba – mások azonban éppen a korszakot meghatározó borzasztó fegyverben gyönyörködni érkeztek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
