Az ördög jele vagy varázslatos gyógyír? Így gondolkodtak a pókokról a középkorban
2020. szeptember 18. 17:51 Múlt-kor
Félelem és undor kiváltója?
Amellett, hogy a Szent Norbertéhez hasonló történetek a középkori vallásértelmezési gyakorlat sokszor rendkívüli szószerintiségét is jól bemutatják, arra is rávilágítanak, hogy a pókoktól való elterjedt félelem nem új keletű dolog.
A nyolclábúaknak azonban társítottak pozitív tulajdonságokat is a középkorban: hálójukat lázcsillapításra és apróbb sérülések gyógyítására tartották alkalmasnak, egyes teológusok pedig (azon hittétel nyomán, mely szerint Isten minden állatot az emberiség javára teremtett) amellett érveltek, hogy a jó kereszténynek példát kell vennie a pókok állhatatos munkavégzéséből.
Mindazonáltal a pókok többnyire inkább a félelem és az undor forrásai voltak a középkorban is, ráadásul ekkoriban az ördöggel is kapcsolatba hozták őket: a középkori írott forrásokban gyakran előfordul a hasonlat, amely a legyeket hálójában elkapó pók és az embereket bűnbe csábító ördög között von párhuzamot. E hiedelmek kontextusában a pókokat lenyelő egyházfiak azt is bemutatták, hogy Isten, a szentség és a szent életű ember együttesen képes legyőzni a bűnt.
Érdekesség, hogy habár az Európában honos pókfajok többsége semmiféle veszélyt nem jelent az emberre, elterjedt volt az a hit – a korabeli orvosok körében is – hogy a pókot lenyelő ember életével fizet, vagy legalábbis súlyosan megbetegszik. Számos dokumentált esetről tud a történettudomány, amelyben emberek így próbáltak öngyilkosságot elkövetni.
E nézetből eredeztethető az is, hogy egyes póklenyeléseket tárgyaló történetekben a papot azonnal véreztetni kezdik: úgy tartották, ezzel az állat mérgét azonnal ki tudják vonni a szervezetből. A legendák nagy részében a pók élve mászik elő a sebből, egyértelműen bizonyítva, hogy csoda törrtént.
Nem csak a pókokat féltek lenyelni a középkori emberek: a békák, kígyók, férgek és más „undorító” állatok szándékos vagy véletlen elfogyasztása esetére meglehetősen radikális praktikákat javasoltak a súlyos egészségkárosodás megelőzése érdekében.
Az egyik orvosi tanács például úgy szólt, a kígyót nyelt embert fejjel lefelé kell lógatni egy sült borjúhús közelében, hogy az kicsalja a gyomrából az állatot. Eközben az ember családtagjainak készenlétben kell állniuk körülötte seprűkkel vagy egyéb eszközökkel, hogy elpusztítsák az előbújó csúszómászót.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
