Az összes túsz életét vesztette a német hatóságok katasztrofális mentőakciójában
2023. szeptember 5. 09:50 Múlt-kor
Kétórás tűzharc, majd a döbbent csend
A terroristák közül ketten, akik magukat „Issa”-nak és „Tony”-nak nevezték el, röviden átvizsgálták a felszállásra váró repülőgépet, és megállapították, hogy nincs személyzet a fedélzeten. 22:35-kor az irányítótoronyban lekapcsolták a fényeket, és az egész repülőtér sötétségbe borult. 22:38-kor, amikor a két terrorista visszarohant a helikopterekhez, Bruno Merk belügyminiszter parancsot adott a rendőrség műveleti főnökének, hogy nyissanak tüzet.
Ebben a pillanatban a rendőrök reflektorokat kapcsoltak be, amelyeket a terroristák rövidesen kiiktattak. A mesterlövészek ráadásul rádiókapcsolatban sem álltak egymással és éjjellátó készülékkel sem rendelkeztek, ezért célzás nélkül tüzeltek. A tűzharc addig húzódott, amíg a Münchenből kért rendőrségi páncélozott járművek meg nem érkeztek.
Az izraeli áldozatok kétnyelvű emléktáblája a müncheni olimpiai faluban (forrás: wikipédia / High Contrast / CC BY 3.0 de)
23:00 órakor Ludwig Pollack, az olimpiai bizottság sajtó munkatársa megjelent a fürstenfeldbrucki katonai repülőtér főbejáratánál, és bejelentette a sajtónak, hogy a túszokat szabadon engedték, és négy terroristát megöltek.
23:31-kor a Reuters hírügynökség világméretű gyorshírt közölt arról, hogy az összes izraeli túszt kiszabadították.
23:35-kor a televízió arról számolt be, hogy minden túsz megmenekült, és a terroristák többsége meghalt.
23:50-kor Schreiber rendőrfőnök azonban azt jelentette a sajtóközpontnak: „Még mindig akcióban vagyunk. A repülőteret még nem ürítették ki. Az egész terület hermetikusan le van zárva.”
1972. szeptember 6-án, 00:05-kor Conrad Ahlers, a szövetségi kormány szóvivője egy „jól sikerült, örömteli akcióról” beszélt. Ekkor azonban még mindig lövöldözés folyt a repülőtéren. Csak 00:00 órakor érkeztek páncélozott rendőrségi járművek a fürstenfeldbrucki repülőtérre, hogy támogassák a biztonsági erőket a helyszínen. A páncélozott járművek látványa hamar ráébresztette az egyik terroristát az emberrablás reménytelenségére.
Az áldozatok síremlékei Tel Aviv Kiryat Shaul nevű temetőjében (forrás: wikipédia / דוד שי / CC BY-SA 3.0)
Az első helikopterben lévő védtelen túszokra 00:10 órakor tüzet nyitott, lehetőséget adva két másik terroristának, hogy előbújjon fedezékéből. Ezután kiugrott a helikopterből, és egy kézigránátot dobott a gépbe, amelynek robbanása megölte a helikopterben lévő túszokat.
Mindhárom terrorista meghalt a mesterlövészek lövéseitől. A második helikopterben lévő másik öt túsz szintén meghalt a harc során. Csak 01:32-kor szűnt meg a lövöldözés és a még szökésben lévő, életben maradt három terrorista elfogása.
Az akció tehát óriási kudarccal végződött: az összes túsz meghalt, és a müncheni rendőrség őrmesterét, Anton Fliegerbauert, aki az irányítótorony egyik földszinti ablakában tartózkodott, halálos fejlövés érte.
A túszok holttestét később Izraelbe szállították, az öt terroristáét Líbiába, ahol dísztemetést kaptak. Az életben maradt túszejtőket egy Lufthansa gép másfél hónappal későbbi eltérítése után szabadon engedték, és Líbiában hősként fogadták őket.
A túszdrámát követően az izraeli titkosszolgálat, a Moszad „Caesarea” néven egy különleges egységet hozott létre a túszdráma elkövetőinek és kiötlőinek felderítésére. Bár a hivatalos csatornákon azt hangoztatták, hogy az egységet a palesztin terrorizmus struktúrái ellen hozták létre, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a fő cél a bosszúállás.
A következő 20 év során az izraeli titkosszolgálat kommandósai a müncheni túszdrámát túlélő három merénylő közül kettőt meggyilkoltak, és legalább további tizenkét olyan palesztint, akiket azzal gyanúsítottak, hogy részt vettek az olimpiai támadás kitervelésében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
