Az ősi babiloniak ki tudták számítani a Jupiter útvonalát

2016. február 1. 17:34

„A most feltárt szövegek az ókori matematikai csillagászat legkorábbi bizonyítékai” – mondta a tanulmány szerzője, Mathieu Ossendrijver, a berlini Humboldt Egyetem babiloni csillagászattal foglalkozó történésze. „A szövegek leírták a bolygó égi sebességét, valamint azt, miként változik az idők során” – tette hozzá.

A British Museumban őrzött agyagtáblákról úgy vélik, hogy a 19. század során egy régészeti ásatás során tárták fel a mai Irak területén. A szinte teljesen ép leletek minden bizonnyal Babilonban íródtak Kr. e. 350-50 között. A táblák egy nagyobb, mintegy 450 darab csillagászati szövegből álló gyűjtemény részei, amelyek Babilonból és Uruk környékéről származnak. A különböző információkat oszlopokba és sorokba rendezve, tagoltan hagyták az utókorra.

Ossendrijver elmondta, öt agyagtáblát vettek elő, amelyeken trapéz alakú írásjelek figyelhetők meg. Korábban senki sem tudta lefordítani őket, a szakember azonban rádöbbent, hogy az egyikük, az „A” jelű tábla a kulcs a többi megfejtéséhez. „Rájöttem, hogy a Jupiter sebességéről és mozgásáról adnak információt, pontosabban, hogy hány fokot mozog a bolygó egyetlen nap alatt” – magyarázta a kutató.

„Ha felosztod a Jupiter sebességét különböző időegységekre, tulajdonképpen kis görbéket kapsz, amelyek távolról trapéznak tűnnek. A táblák két intervallumban mutatják be a bolygó mozgását attól kezdve, hogy a Jupiter első ízben jelent meg az éjjeli horizonton, majd a 60 és a 120 nappal későbbi helyzetét rögzítik” – magyarázta Ossendrijver. A táblák segítségével azt az időt is kiszámolhatjuk, amikor a Jupiter a 60 napos távolsága felénél tart, ilyenkor a trapézokat két azonos részre vágja.

„Egyáltalán nem vagyunk abban biztosak, hogy a babiloniak miért érdeklődtek ennyire intenzíven a Jupiter mozgását illetően. Az egyik lehetséges magyarázat szerint a bolygó kapcsolatban lehet a legfőbb babiloni istenséggel, Mardukkal. A táblákat elkészítő csillagászok vagy papok a legfontosabb, Marduknak szentelt templomban teljesítettek szolgálatot” – emelte ki a kutató. Babilonban minden istennek volt egy égiteste, Marduk a Jupitert kapta.

A babiloni írásról úgy tartják, hogy eredetileg egyfajta számviteli rendszer alapja lehetett, amelynek segítségével nyomon lehetett követni a különböző jószágok, mint például a juh, a gabona vagy a földterület méretét, mennyiségét. „A legtöbb, Mezopotámiából való ékírásos tábla az ehhez hasonló feljegyzésekkel foglalkozik. Azonban Kr. e. 2000 körül kifejlesztettek olyan matematikai formákat, amelyek segítségével – ahogyan mi nevezzük – a másodfokú egyenleteket is meg lehetett oldani, tehát jóval túl mutattak a korábbi gyakorlati szerepükön. Ezen mozgások leírásának módszere tulajdonképpen hasonló ahhoz, amelyet ma integrálszámításnak hívunk” húzta alá Ossendrijver.

Ezen agyagtáblák alapján teljesen újra kell gondolnunk a különböző matematikai számítások eredetét, amelyekről mindezidáig úgy gondoltuk, hogy a középkorba nyúlnak vissza, amikor a sebességek kiszámításához már geometriai módszereket alkalmaztak. „Ez igen meglepő, ugyanis senki sem számított arra, hogy már az ókorban ilyen ismeretek birtokában voltak” – tette hozzá.

Az ókori görögök már használtak geometriai, mértani számításokat a fizikai térben lévő alakzatok leírására, ám – ahogy most kiderült – az ókori babiloniak a geometriát már elvont értelemben, az idő és a sebesség megállapítására is alkalmazták.