Múlt-kor.hu

Az orosz fogságot is megjárta Csákányi László, Flintstone Frédi magyar hangja

Az orosz fogságot is megjárta Csákányi László, Flintstone Frédi magyar hangja

2021. január 13. 17:05 Múlt-kor

„Apám természetesen hallani sem akart a tervemről, aztán lassan megpuhult, beleegyezését adta, de egy kikötéssel: le kell érettségiznem, aztán úgy rontom el az életemet, ahogy akarom.” A száz éve, 1921. január 13-án született Jászai-díjas érdemes és kiváló művész Csákányi László így emlékezett vissza pályaválasztásának kezdeti nehézségeire. Csákányit ugyanis édesapja papnak szánta, de Gül Baba mindent a feje tetejére állított.

Csákányi László a ma Ausztriához tartozó Németújváron (Güssing) született. A trianoni békediktátumot követően pénzügyőr édesapja nem kívánt az osztrákoknál maradni és családjával Kőszegre költözött. A határátlépés más változtatással is járt: a horvát eredetű Zsigovits családnév Csákányira változott. Édesapja László fiát egy papi internátusba íratta Kőszegen, afféle misszionáriusképzőbe. Csákányi az Ország-Világ című hetilapnak 1988-ban adott interjúban így emlékezett vissza apja iskolaválasztási stratégiájára:

„A szüleim – akárcsak a többi, szegényebb sorban élő ember – arról álmodoztak, hogy a gyermekük majd többre viszi, karriert csinál. S mi volt ekkoriban a karrier? Ha pap, jegyző, rendőrtiszt vagy gyógyszerész lett a gyermekből.”

A papa azonban hiába igyekezett, fiából nem lett hittérítő. Az ifjú Csákányi szerelme akkor ugyanis a futball volt. Ám miután egy szentgotthárdi kölyökmeccs során kihagyott egy ziccert, és az apja a pálya szélén nyilvánosan felpofozta a fiát, a foci ábrándja szépen lassan elúszott.

A sors szeszélye folytán egy kötelező kőszegi színházlátogatás alkalmával az internátus növendékei Huszka Jenő operettjét, a Gül Babát tekintették meg. A darab olyan nagy hatást gyakorolt a tinédzser Csákányira, hogy az a papi hivatás helyett a színészi pályát választotta. Édesapja, aki nem örült az ifjú lelkében izzó művészi elhivatottságnak, az érettségihez kötötte az általa egzisztenciális öngyilkosságnak vélt csepűrágó hivatást.

Csákányi László 1942-ben diplomázott, majd a Nemzeti Színháznál kezdte a pályáját. Nem sokáig örülhetett éppen megkezdett színészi munkájának, ugyanis megkapta a behívóját. Bár a második világháború már javában zajlott, az ifjú színművész 1943-ban tartalékos tisztként még bejárhatott a Nemzetibe dolgozni. A szép napok azonban hamarosan véget értek, századosa ugyanis egy nap leripacsozta Csákányit, aki bosszúból nem szerzett belépőjegyeket felettesének a Nemzeti Színházba. A retorzió nem késett: az egyenruhás színész hamarosan a Csallóközben teljesített szolgálatot.

Csákányi végül Ausztriában esett orosz fogságba, ahonnan csak 1948-ban térhetett haza. Mivel „fasisztának” bélyegezték, nem kapott állást a Nemzetiben. Csákányi, aki elmondása szerint a színészeten kívül semmi máshoz nem értett és egy szöget sem tudott a falba beverni, nehéz anyagi helyzetbe került. Az édesapja nadrágját hordó, egyik napról a másikra tengődő művész vidéki kultúrházakban haknizott a túlélésért. 1949-ben aztán rámosolygott a szerencse, felvették az Ifjúsági Színház tagjai sorába, így végre búcsút inthetett a nomád életnek.

1953-tól a Fővárosi Operett Színházhoz szerződött és a Csárdáskirálynőben olyan nagy nevek mellett játszott, mint Honthy Hanna, Rátonyi Róbert vagy Feleki Kamil. Ebben a darabban Melchior doktor szerepében énekelte el a „Doktor úr, doktor úr, a maga szíve sose fáj” című dalt, amellyel óriási sikert aratott. A közönség rajongott a nótáért és Csákányi évek múltán sem tudott úgy színpadra állni, hogy a nagyérdemű ne követelje tőle a „Doktor urat”.

Bár a hosszú évtizedek alatt rengeteg népszerű nótát énekelt, köztük volt „A vén budai hársfák békésen suttognak” című is, saját bevallása szerint nem értett a zenéhez. Az összhangzattan és a kottaolvasás nem az ő világa volt, de kitűnő hallásával és remek orgánumával, mély recsegős hangjával elbűvölte a közönséget.

A művész nemcsak énekelt, hanem remek szinkronszínész is volt, az ő hangján szólalt meg Foxi Maxi, a Frédi Béni sorozat Frédije, illetve a Vukban Karak, a róka. A szinkronizálás Csákányi visszaemlékezései szerint egy idő után kezdett terhessé válni. A művész, akinek futballszeretete azért megmaradt, nagy ívben el kellett, hogy kerülje a stadionok környékét, mert amikor megjelent a tribünön, a szurkolók rajzfilmbeli hangját utánozva kórusban kiáltották: „Itt van Csákányi Lászlóóóuuu!”

Mindenki Frédije, a rádiókabarék állandó szereplője sokoldalú karakterszínészként tündökölt a színpadon. 1956-tól a Petőfi Színház, 1963-tól a Vígszínház, 1971-től a József Attila Színház, majd 1974-től a Vidám Színpad színészeként szórakoztatta a nagyérdeműt. Munkájáért 1959-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1979-ben érdemes művész, 1984-ben kiváló művész lett. Csákányi László a Vidám Színpad színészeként 1992. november 3-án hunyt el Budapesten.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Az orosz fogságot is megjárta Csákányi László, Flintstone Frédi magyar hangja

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. tél: Legendás anyósok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra