Az ólomtartalmú gyógyszerektől a húsból készült végbélkúpig: 15 borzalmas gyógymód a 18. századból

2020. február 4. 16:39 Múlt-kor

„A vérzés elállítására”

E különös szer leírásának sajátossága, hogy nem teszi világossá, pontosan milyen vérzésről is van szó. A nagyobb gond az, hogy fő hatóanyaga a már említett „fehér ólom”, amely érösszehúzó hatásával valóban képes a vérzés átmeneti enyhítésére.

Számos orvos alkalmazott ólomtartalmú készítményeket a műtéti vérzés csillapítására még a 19. században is, azonban a The Book of Phisick egyáltalán nem említ semmiféle sebet:

„Készíts lenből párnázatot, mártsd a[z ólmos] vízbe és tedd a has hajlatába. Ha ez nem hat, akkor egyet-egyet mindkét csuklóra és mindkét talpra is.”

A későbbi hasonló irodalom alapján feltételezhető, hogy belső vérzésre gondoltak a szerzők. A 170 évvel később íródott Materia Physica című kötet a szintén mérgező „ólomcukrot” (ólom(II)-acetátot) javasolja a legkülönfélébb belső vérzésekre.

Az effajta vérzések okainak kezeléséhez azonban – mint például a tífusz, a vese működészavarai, vagy akár a vetélés – többre lett volna szükség, mint a tünetek csillapítása.

1. „A veszett kutya harapására”
2. „Az arc fekete férgeinek megölésére”
3. „Fehér ólmos pakolás”
4. „Kellemes tisztítás”
5. „Gyógyír a mellben kialakult rákra”
6. „A vérzés elállítására”
7. „Jóféle gyomorcseppek, melyek a hasfájást is nyugtatják”
8. „A kólikára”
9. „Szélütésre”
10. „Eskór”
11. „Gyermekek vonaglásos rohamaira”
12. „A szemben lévő foltra”
13. „A felesleges szőr eltávolításához”
14. „A fejfájásra”
15. „A hátsó fertály kicsiny fehér férgeire”