Az igazi Magna Carta nem az, amit eddig annak hittünk

2025. március 14. 10:07 Múlt-kor

Az 1225-ös Magna Carta ugyan kevésbé híres, mint elődje, de valójában az birtokolta az igazi hatalmat. Az 1215-ös szövegnek nem is Magna Carta volt a neve, hanem Articles of the Barons, vagyis A bárók cikkelyei. A János angol király és az ellene felsorakozott bárók között elfogadott 63 záradék nem sokkal élte túl a két hónapot, mivel a szemben álló erők hamarosan ismét háborúba keveredtek egymással. Az angliai polgárháborút kihasználva jött a francia invázió. János 1216 októberében bekövetkezett halála sem vetett véget a konfliktusnak. A bárók felülvizsgált cikkelyeit - az eredeti okok egyharmadát elhagyva - az akkor kilencéves új király, III. Henrik kiadta, de csak a bárók veresége és francia szövetségeseik kiűzése után egy évvel jutottak tovább a jogok rendezésében. 1217 novemberében négy erdészeti törvényekre és jogokra vonatkozó záradékot tettek át egy új okiratba. Ami megmaradt, az lett a Nagy Carta, amely a polgárháborút lezáró békerendezést is jelezte. De még egy fontos szakasz volt hátra, mielőtt elérte volna végleges formáját.

Ha nincsenek a franciák, nincs Magna Carta sem

Miután a bárókat legyőzték és a franciákat kiűzték, miért érezte III. Henrik szükségét a Magna Carta újbóli kiadásának? Apjához hasonlóan, szüksége volt alattvalói beleegyezésére, hogy új adókat vethessen ki rájuk, a franciák elleni háború finanszírozása okán. (1215-ben János király adóügyi követelései, amelyek oly sok negatív visszhangot váltottak ki, abból fakadtak, hogy finanszírozni kellett a hadjáratokat, amelyekkel sikertelenül próbálta visszaszerezni a Franciaországban elvesztett földjeit). Bár az utolsó változat preambulumában (bevezetőjében) III. Henrik kijelenti, hogy „saját spontán jószántunkból" adja ki újra, az ok ismét a francia katonai nyomás volt.

VIII. Lajos király ugyanis angol földeket foglalt el Franciaországban és Henriknek sürgősen pénzre volt szüksége Gascogne megtartásához. Az 1225-ös carta záradékában ez áll:

„E szabadságjogok és az erdei szabadságjogokról szóló oklevelünkben foglalt egyéb szabadságjogok átengedéséért és ajándékozásáért az érsekek, püspökök, apátok, egyházfők, grófok, bárók, lovagok, szabad bérlők és királyságunk minden lakosa, ingóságuk tizenötöd részét kötelesek nekünk adni.”

Ez a „tizenötöd" 40 000 fontot hozott össze, ami elég volt ahhoz, hogy az angolok győzelmet arassanak egy nagyszabású hadjárat során, amely még abban az évben visszavette Gascogne-t. A mágnások nemcsak a királyság nyugalmáért és védelméért, hanem a szabadságjogok állandóságáért is beleegyeztek ebbe. A Magna Carta ezáltal biztosítva lett, és Anglia alkotmányának nehezen körülhatárolható részeként rögzítették, 2025 február 11-én. Amint azt láthatjuk, ha nincsenek a franciák, nincs Magna Carta sem.

Magna Carta, 1225

Mindenkire vonatkozott

Ez a végső Carta nagyjából megegyezett az 1217-es tartalmával, bár a 47 záradékból 37 lett. A dokumentum lényegesen kevésbé radikális, mint az 1215-ös, különösen az adózáshoz való hozzájárulás és a monarchikus hatalom korlátozása tekintetében. Mégis, a kor uralkodó feudális és gazdasági aggályain túl – mint például az öröklés, a gyámság, a lovagi szolgálat, a várőrség – a Charta olyan erőteljesen fennmaradó fogalmakat tartalmaz, mint az egyház szabadsága, az önbíráskodás kizárása, a korrupció eltörlése. „Senkinek sem adjuk el, senkinek sem tagadjuk meg vagy késleltetjük a jogot, illetve az igazságot” – mondja ki a dokumentum. 

Az 1225-ös végleges carta egy kulcsfontosságú szempontból átfogóbb volt, mint elődei: „Királyságunk egészére" vonatkozott, és nemcsak a szabad férfiakra és nőkre. Immáron Anglia népének nagyobbik fele is benne folaltatott, akiket korábban kizártak a Magna Carta szabadságjogaiból.

Henrik hosszú uralkodása alatt közel tucatszor adta ki újra a végleges Magna Cartát. Az 1250-es években nemcsak latinul és franciául, hanem angolul is megjelent, hogy mindenki megértse, és ezáltal még jobban beépüljön a nép tudatába. I. Edward  is élt ezzel, 1297-ben, mi másért, mint a háborús adózás érdekében.

Felette áll az uralkodóknak is

A 16. században, a Tudorok egyre erősebb és központosított kormányzása alatt azonban a Magna Carta elvesztette jelentőségét. Még Shakespeare János király élete és halála című művében sem említi. A Carta újbóli aktualitását és hírnevét annak köszönheti, hogy a jogászok reagáltak arra, amikor I. Károly király összerúgta a port a parlamenttel. Edward Coke jogász 1628-ban kijelentette: „A Magna Carta olyan fickó, akin senki sem uralkodhat.” Az amerikai lázadó telepesek ugyanígy éreztek, ezért a Cartát olyan alapvető jognak tekintették, amely elsőbbséget élvez mind a koronával, mind a parlamenttel szemben.

1970-re az Egyesült Királyság jogi reformjai a Magna Cartát mindössze három és fél záradékra szűkítették, amelyek az egyház és London szabadságjogairól, valamint a törvényes eljárásról szólnak.

A Historytoday cikke alapján.