Az ideológiai viták mellett szórakozásra is szakított időt Capri szigetén Lenin
2024. május 5. 16:05 Múlt-kor
Csali és horog
Érkezése napján a reggelit – fügét, sajtot, citromot, lekvárt és kenyeret – a Blaesus-villa teraszán szolgálták fel, ami kellemesen eltért attól, amit Lenin korábban Genfben, abban „a szörnyű lukban” tapasztalt.
Találkozott Bogdanovval, Lunacsarszkijjal és Bazarovval is, amit Gorkij békítésnek szánt, azonban csalódnia kellett, ugyanis a „nyugodt, még hidegebb és szarkasztikusabb” Lenin „minden filozofikus téma megvitatását szigorúan” visszautasította.
Lenin az 1910-es évek elején
Gorkij Leninről szóló életrajzában leírta, hogy valójában más iránt érdeklődött, elvitte Tiberius villáinak romjaihoz, és csodálkozva hallgatta kérdéseit.
„Eljött Caprira egy „másik Lenin” is, egy varázslatos, vidám, az élet minden kérdése iránt fáradhatatlanul érdeklődő társ, aki kivételesen gyengéden viselkedett az emberekkel… Capri halászai életét illetően minden érdekelte, a legapróbb részletekig kikérdezte őket fizetésükről, a papok befolyásáról, az iskoláról: elképesztő érdeklődése teljesen lenyűgözött.”
A karizmát, amely nem sokkal később bámulatba ejtette a tömegeket, a szerény halászokkal tette próbára. „Leninben volt valami, ami különös erővel vonzotta magához a munkások szívét és szimpátiáját” – írta Gorkij dicsérő szavakkal.
„Nem beszélt olaszul, de Capri halászai, akik már ismerték Saljapint és sok más orosz kiemelkedő személyiséget, ösztönösen különleges embernek gondolták Iljicset. Lenin lenyűgöző módon nevetett, egy szívélyes ember nevetése volt az, képes volt a félszeg tudatlanságot és az ész akrobatikus cselfogásait tökélyre fejlesztve élvezni az egyszerű szívek gyermeki ártatlanságát. Egy öreg halász, Giovanni Spadaro így fogalmazott: ’Így csak egy őszinte ember tud nevetni.’”
A második napon Lenin és Gorkij horgászzsineggel és csalival a tenger felé vették az irányt. „A hajón ringatózva az azúrkék és áttetsző vízen Lenin megtanult bot nélkül halászni. A halászok elmagyarázták, hogy akkor kell felhúzni a zsineget, amikor remegni kezd az ujjak alatt: ’Így: drin-drin, érti?’. Nem sokkal később kifogott egy halat, megragadta, és egy kamasz fiú lelkesedésével és egy halász szenvedélyével így kiáltott: ’Áhhá, drin-drin!’. A halászok is hangos és boldog nevetésben törtek ki, mint a gyerekek, és elnevezték Drin-drin Úrnak.” – írta Gorkij a halászat kellemes perceiről.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
