Az esztergomi érseki széktől is megfosztották élete végén Mindszenty Józsefet

2021. május 6. 09:16 Múlt-kor

Mindszenty József a Vas megyei Csehimindszenten Pehm József néven látta meg a napvilágot 1892. március 29-én. Szülei 20 holdas szőlő- és földművelők voltak. Mindszenty vallásos neveltetését édesanyjától kapta, akire később így emlékezett vissza: „amivé lettem, anyám érdemeinek és imáinak köszönhetem.”

Mindszentyt 1915. június 12-én szentelték pappá. Az első világháborút követő forradalmakat a korábbi, általa követendőnek tartott társadalmi rend bukásaként élte meg. Ellenzéki magatartást tanúsított és politikai harcot folytatott a baloldali politikai mozgalmak ellen. A Tanácsköztársaság idején Szombathelyre internálták. A kommunisták bukása után a zalaegerszegi Mária Magdolna templomban folytatta katolikus lelkipásztori munkáját. Mindszenty a két világháború között legitimista nézeteket vallott. 1938-ban majdnem perbe fogták a kormányzó megsértése miatt.

1924-ben címzetes pornói apáttá nevezték ki, majd 1937-ben pápai prelátussá lépett elő. Kemény kritikával illette Gömbös Gyula miniszterelnök diktatórikus intézkedéseit és a szélsőjobboldali nyilaskeresztes pártot is.

Elharapózó terror

1942-ben vette fel a Mindszenty nevet szülőfaluja, Csehimindszent után. Német eredetű családnevének megváltoztatását így indokolta: „Németországban irtózatos propaganda folyik annak igazolására, hogy hazánkat nevek szerint németek lakják. Egy vezető zalai tisztviselőt felszólítottak neve után: lépjen a Volksbundba. Hosszú ideig vívódtam, megviselte a lelkemet. De ha ezt egyszer magyar érdeknek láttam, meg kellett tennem.”

Az 1944-ben veszprémi püspöknek kinevezett Mindszenty püspöktársaival memorandumban tiltakozott a zsidóüldözések ellen, amelyet 1944. október 31-én személyesen nyújtott át a nyilas kormánynak:

„A Sztójay kormány 1944 júniusában gettóba záratta a zsidókat. A könyörtelen intézkedésre az Egyház azzal válaszolt, hogy védelmébe vette az üldözötteket. A Püspöki Kar igen erélyesen tiltakozott az új hatalomnál és körlevélben is tudomására hozta az egész ország közvéleményének felfogását. (…) Közbenjárásunknak köszönheti a budapesti zsidóság, hogy nagy részben megmenekült a gázkamrától. A püspöki kar állásfoglalása után az egyházi intézmények minden rendelkezésükre álló eszközzel, a papok és apácák pedig életük és szabadságuk veszélyeztetésével is védelmére siettek az üldözötteknek, és pedig mind a megkeresztelt, mind a meg nem keresztelt zsidóknak…” – írta.

Nem sokáig emelhette fel szavát az országban egyre jobban elharapózó terror ellen, mert november végén a nyilasok letartóztatták. Sopronkőhidán, majd Sopronban házi őrizetben raboskodott, ahonnan 1945. április 1-jén szabadult.

Mindszenty a Szentszéktől 1945 szeptemberében esztergomi érseki, hercegprímási, majd az azt követő év februárjában bíborosi címet kapott. A háború után is aktív politikai életet élt; a kereszténydemokráciáért szállt síkra a kommunizmus és a baloldali népi demokrácia ellenében. Szót emelt a felvidéki magyarok és a magyarországi németek kitelepítése, a hitoktatás korlátozása, a katolikus intézmények államosítása és a földosztás ellen is.

Börtönévek

Tevékenysége egyre inkább szemet szúrt a Moszkva által támogatott, a hatalmat egyre inkább megragadó Rákosi Mátyás vezette kommunistáknak. A hírhedt Államvédelmi Hatóság 1948. december 26-án letartóztatta az antikommunista nézeteket valló Mindszentyt. A hazaárulás, a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés vádjával az Andrássy út 60-ban fogságban tartott érseket több héten át kínozták. Erről az Emlékirataim című könyvében így írt: „Décsi alezredes éjjelenként 2-3 ízben is átad a kínzómnak, aki felugrik, visz a cellámba, levetkőztet, leteper és kéjes gyönyörűséggel záporozza rám az ütéseket. Fizikai megtörésemre szolgál egy másik kegyetlen módszer is, nem engednek aludni.”

Az ellene folytatott koncepciós per végén 1949 februárjában Mindszentyt életfogytiglani börtönre ítélték. Négy évet töltött magáncellában, majd 1955 nyarától, egészségi állapota megromlása miatt házi őrizetet kapott.

Az 1956-os forradalom kitörését követően kiszabadították. A Nagy Imre-kormány rehabilitálta. November 3-i rádióbeszédében a forradalmat szabadságharcnak minősítette. A szovjet csapatok intervenciója elől az USA budapesti nagykövetségére menekült. Mindszenty majdnem 15 évet töltött a nagykövetségen, míg végül az Egyesült Államok, a magyar kormány és a Vatikán közötti megegyezésnek köszönhetően 1971. szeptember 28-án elhagyhatta Magyarországot. Mindszenty a bécsi Pázmáneumba költözött, ahol egészen 1975-ben bekövetkezett halálig folytatta lelkipásztori tevékenységét. 

Az idős főpapnak élete végén még egy keserű pirulát le kellett nyelnie. A magyar kormány nyomására 1974-ben VI. Pál pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket. Kádárék ugyanis Mindszenty lemondatásáért cserébe kiengedték a kommunista börtönökbe zárt papokat.

A rendszerváltozás után Mindszentyt rehabilitálták. A Fővárosi Bíróság 1990-ben megsemmisítette a koncepciós per alapján hozott népbírósági ítéletet. Szentté avatási eljárása 1994-ben kezdődött.