Az enyészeté lehet Shackleton hajója, az Endurance
2022. október 26. 10:25 Múlt-kor
Bár a nemrég felfedezett hajóroncsot körülvevő víz elég hideg, hogy távol tartsa a hajóférgeket és más, a fát károsító élőlényeket, Mensun Bund, az Endurance-t megtaláló expedíciót vezető régész elmondása szerint a hajó „semmivé fog hullani”, ha a tengerfenéken marad.
„Mivel szerves anyagból van, ha ott hagyjuk, előbb-utóbb lebomlik, ha nem is a mi életünk során” – mondta Bound. A háromárbócos, 44 méteres hajó felemelése a tengerfenékről és megőrzése egyedi kihívásokat is rejt. A logisztikától függetlenül bármilyen ezt célzó tervhez el kéne dönteni, a világ melyik múzeuma fogadja be a roncsot, és milyen eljárással lehetne konzerválni.
A Shackleton család kívánságai is szerepet játszanak a kérdésben. Alexandra Shackleton, a felfedező unokája, jobban szeretné, ha a hajó a tengerfenéken, végső nyughelyén maradna. „Nem zavar, ha fényképeket készítenek, de az igenis zavar, ha turkálnak” – nyilatkozta a roncs márciusi azonosítása után. „Lehet, hogy vannak még rajta értékes felszerelési tárgyak, de ami ott van, az ott is marad.”
A régészek a Weddell-tengerben, az Antarktiszi-félszigettől keletre, háromezer méteres mélységben találtak rá a százéves hajóra. Ez előtt utoljára 1915-ben látta bárki is, amikor Shackleton és 27 fős legénysége végignézték, ahogy a jég csapdájába esett hajó elsüllyed. A felfedezők a birodalmi transzantarktiszi expedíció keretében igyekeztek a Déli-sark érintésével átkelni a fagyott földrészen.
A bálnavadászok különösen veszedelmes jégviszonyokról szóló beszámolói ellenére Shackleton és emberei 1914-ben útnak indultak a Déli-Georgia szigetről. 1915 elején a hajó a tengeri jégbe fagyott, és a következő tíz hónapot így is töltötte. A legénység jégtáblákon táborozva várta az olvadást, de amikor a déli félteke tavasza szeptemberben megérkezett, a zajló jég összeroppantotta a hajótestet. A tenger végül 1915. november 21-én nyelte el az Endurance-t.
Shackleton és legénysége eközben saját életben maradáséért küzdött. Öt napot töltöttek mentőcsónakokban hányódva, míg végül partra vetődtek az Elefánt-sziget, és tábort vertek. Ezután Shackleton és öt embere egy kis bálnavadászcsónakba szálltak, hogy 1300 kilométert hajózzanak a nyílt tengeren a Déli-Georgia szigetig, és segítséget hozzanak. Végül a mentőcsapatok mind a 28 embert megmentették.
A történészeket régóta foglalkoztatta az Endurance balul sikerült útja, de nem ismerték a hajó elsüllyedésének pontos helyét, amíg az Endurance22 expedíció meg nem találta. Több mint hat hónappal a felfedezés után a szakértők még mindig bizonytalanok abban, hogyan tovább. Bound leírása alapján a hajó kiemelése legalábbis kényes ügy.
„Számos egymásnak ellentmondó nézet létezik a hajó kiemelésével kapcsolatban. Több elképzelésünk is van, és figyelembe kell vennünk a Shackleton család kívánságait is, akik valószínűleg a hajó tulajdonosai, és határozott véleményük van a kérdésben.”
Közleményében az Endurance22 expedíciót finanszírozó Falklandi Tengerészeti Örökség Alapítvány (Falklands Maritime Heritage Trust) megjegyezte, hogy a roncsot védi az Antarktisz-egyezmény.
„Az Endurance22 beavatkozásmentes volt, vagyis bár sikeresen megtalálták, felmérték és lefilmezték az Endurance-t, magához a hajóhoz nem nyúltak. Nincs és nem is volt tervbe véve sem az Alapítvány, sem az Expedíció részéről a roncs megérintése, vagy bármilyen lelet elmozdítása.”
Bármi is történjék, Bound szeretné tovább kutatni a hajóroncsot, és reméli, hogy lesz alkalma elvégezni egy tengerbiológiai felmérést.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
