A második világháborús ellenállás kapcsán elsőre szinte mindenkinek a francia la Résistance kitartása, a lengyel Honi Hadsereg hősiessége vagy a jugoszláv partizán szövetségesek győzelmében játszott szerepe jut eszébe. Bár a magyarországi ellenállás valóban csekélyebb mértékű volt, mint a fent említett országokban, a német megszállást követően a gyakorlatilag halálra ítélt zsidóság mentéséből sokan vették ki a részüket. Az embermentés egyik legfigyelemreméltóbb alakja egy 32 éves fiatalember, Soos Géza volt, aki a háború alatt két, filmvászonra kívánkozó akcióban is részt vett.

Magyarországot 1944. március 19-én az ország háborúból való kilépésének megakadályozása érdekében megszállta a náci Németország. A németek elérték, hogy az államfői poszton hagyott Horthy Miklós kormányzó jóváhagyja a Berlin utasításainak engedelmeskedő, Sztójay Döme vezette kormány beiktatását. A zsidónak minősített személyeket sárga csillag viselésére kötelezték, és lényegében minden joguktól megfosztották. Áprilisban megkezdődött a zsidók gettóba zárása, májusban pedig megindultak a náci haláltáborokba – javarészt Auschwitz-Birkenauba – irányuló transzportok. A vidéki magyar zsidók deportálását néhány hét alatt végrehajtották, júliusban Horthy azonban megakadályozta a további deportálásokat. Jórészt ennek köszönhető, hogy a több mint 200 ezer budapesti zsidóból – a visszatérőkkel együtt – mintegy 130-140 ezren túlélték a vészkorszakot.

Hogy a döntés ellenére mégis több tízezren haltak meg a főváros zsidóságának tagjai közül, annak – a munkaszolgálat során történt elhalálozások mellett – javarészt a nácik által az ősz folyamán hatalomra juttatott Nyilaskeresztes Párt volt az oka. Miután teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Németország elveszíti a háborút, Horthy a hozzá hű katonatisztek segítségével 1944. október 15-én megkísérelt kiugrani a világtörténelem legpusztítóbb fegyveres konfliktusából, ám a rosszul előkészítetett akció kudarcba fulladt. Horthy még életben lévő kisebbik fiát, Miklóst, Otto Skorzeny vezetésével elrabolták, így kényszerítve a kormányzót, hogy adja át a hatalmat Szálasi Ferencnek, a Nyilaskeresztes Párt kétes hírű, börtönt is megjárt vezetőjének.

Szálasi hatalomátvételét követően, novemberben a budapesti zsidóság gettóba tömörítése is megkezdődött (Budapesten két gettót is felállítottak). Több tízezer zsidót indítottak útnak gyalogmenetben Németország felé, az utcákon pedig nyilas karszalagos suhancok és bűnözők grasszáltak, és razziáik során gyakran mindenféle indok nélkül végezték ki a zsidókat. A téli hónapokban sokakat közülük a Duna-partra vezettek, ahol több ellenállóval egyetemben a jeges folyóba lőtték őket.

Eközben a szovjet csapatok közeledtével a Szálasi-kormány Nyugat-Magyarországra, majd német területekre menekült, Budapest körül pedig 1944 karácsonyán bezárult az ostromgyűrű. A szovjetek január közepén szabadították fel a gettókba szorított pesti zsidóságot.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. tavasz különszám számában olvasható.